Szőcs Péter Levente (szerk.): Ciumeşti. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2010)
Vestigii arheologice - Régészeti leletek
Vestigii arheologice Teritoriul comunei Ciumeşti este brăzdat de mai multe cursuri de ape, având direcţia aproximativă sud-nord. Pârâurile principale sunt Berea şi Valea Neagră, care separă această zonă de Câmpia Careiului. Din punct de vedere geografic, microzona comunei Ciumeşti se situează pe marginea estică a unei regiuni întinse, caracterizată prin dune de nisip şi cursuri de ape mai scurte sau mai lungi (Nir sau Nyírség). în preistorie şi în antichitate oamenii s-au aşezat, în principal, pe malurile acestor pârâuri. Locuirea în raza comunei a fost intensă de-a lungul timpului, unele zone fiind locuite succesiv în mai multe perioade istorice. Datorită densităţii excepţionale de locuire, o mare parte a teritoriului administrativ este practic un sit arheologic. Zona Ciumeşti-Berea este una din cele mai bine cunoscute zone din punct de vedere arheologic din judeţul Satu Mare. Fără îndoială acest fapt se datorează preotului reformat Kovács Gyula. Preotul, un arheolog amator, s-a stabilit în localitate în anul 1951 şi, pe raza localităţilor Foieni, Berea, Ciumeşti şi Sanislău, a identificat în câţiva ani mai mult de 100 de situri arheologice. Acest fapt s-a datorat în primul rând intensificării agriculturii mecanizate, fiind arate zone nelucrate până atunci 2 Régészeti leletek A község területén több folyóvíz halad keresztül, irányuk többnyire dél-észak tájolású. A fontosabb folyások a Bere és a Feketevölgy, amelyek választóvonalat képeznek a szomszédos földrajzi tájegység, a Nagykárolyi síkság felé. Földrajzilag Csomaköz a Nyírség nagyobb mikrorégiójának keleti határán húzódik, amelyet homokdűnék és hosszabb rövidebb folyások jellemeznek. Az őskorban és az ókorban az emberek általában a vízpartokra települtek. így a község határa mindig is sűrűn lakott volt, egyes telepeket több történelmi korszakban is folyamatosan lakták. Tekintettel a sűrű lakottságra elmondható, hogy a község adminisztratív területének nagy része egyben régészeti lelőhely is. Csomaköz és Bere egyike Szatmár megye régészetileg legismertebb területének. Ez minden kétséget kizáróan Kovács Gyula református lelkipásztornak köszönhető, aki 1951-ben került ide. Amatőr régészként Fény, Bere, Csomaköz és Szaniszló körzetében néhány év leforgása alatt több mint 100 régészeti lelőhelyet azonosított. Ez a nagy szám leginkább annak tudható be, hogy ekkor került sor a mezőgazdasági munkák gépesítésére, megnőtt a szántások mélysége és az addig nem művelt területeket is megdolgozták. Kovács Gyula gyűjtemé-
