Szőcs Péter Levente (szerk.): Ciumeşti. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2010)

Monumente architecturale - Műemlék épületek

fel, la începutul secolului XX, la Ciumeşti existau trei curii nobiliare de mari dimensiuni şi un castel aparţinând familiei Dégenfeld.

în anul 1918, noua graniţă dintre România şi Ungaria s-a trasat în imediata apropiere a satului, transformând Ciumeştiul într-o localitate cu poziţie periferică în stat. Economia satului, bazată pe agricultură, a continuat să se dezvolte armonios în perioada interbelică, pentru că majoritatea terenului agricol al satului a rămas în proprietatea locuitorilor din Ciumeşti. Cea mai mare dramă a reprezentat-o, în istoria contemporană a satului, deportarea populaţiei germane în iarna anului 1945. Ca urmare a condamnării colective a populaţiei germane pentru pierderile survenite în urma celui de al doilea război mondial, la iniţiativa Uniunii Sovietice, au fost deportaţi în lagăre de muncă din imensul teritoriu al URSS germani din întreaga Europă. Din Ciumeşti, au fost transportate în lagăr aproape 150 de persoane.

Monumente arhitecturale

Cea mai veche clădire a Ciumeştiului, de origine medievală, este biserica reformată. Clădirea are planimetrie simplă, fiind compusă dintr-o navă

28

kosság deportálása jelentette a II. világháború végén, 1945 januárjában. Szovjetunió nyomására a német származású lakosokat kollektív bűnösökké nyilvánították, és szovjet területeken fekvő munkatáborokba hurcolták őket, hogy bűnhődjenek a II. világháború folyamán elszenvedett háborús veszteségek miatt. Csomaközről 150 személyt hurcoltak lágerekbe.

Műemlék épületek

Csomaköz legrégibb épülete a középkori eredetű református templom. Az alaprajzi elrendezés meglehetősen egyszerű: a négyzetes hajóhoz sokszögzáródású szentély csatlakozik, kívülről a sarkokat vaskos támpillérek támasztják. A legnagyobb utólagos beavatkozás az ablakok formáján észlelhető, ezeket teljesen átalakították. Az egész templom síkmennyezetes, de a térosztás középkori eredetű: csak a diadalív töri meg. A berendezés részben már elpusztult, csak a falazott szószék maradt meg, egykori koronáját 1763-ban Csomaközy Zsigmond készíttette. A korona belső oldalán található egykori felirat szerint 1841-ben a földrengést (1834) követő helyreállítás folyamán cserélték ki a ma is meglévőre. Szintén középkori eredetű lehetett az épületet egykor övező kőfal is. A templom nyugati homlok-