Szőcs Péter Levente (szerk.): Ciumeşti. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2010)
Archaeological Discoveries
gul dolarului (Berea IXb), Berea-Colina cu măcriş (Berea X), Berea-Platoul acastăului (Berea XI), Berea-Viile Berei (Berea XII a, b), Berea-Lutărie (Berea XVIII), Berea-Togul evreului (Berea XX), Berea-La soci (Berea XXI), Berea-Cărămidărie, Berea-Râtul din via Berei, Berea-Groapa de animale, Berea-Grajduri CAP, Ciumeşti-Bostănărie (Ciumeşti II b), Ciumeşti-Colţul păşunii (Ciumeşti V), Ciumeşti-Biserica reformată. Alături de o monedă emisă de împăratul roman Lucius Verrus în anii 162-163, găsită la Berea-Togul Sfântul Gheorghe, mai multe fragmente de vase ştampilate atestă legături comerciale cu provincia romană Dacia. în prima epocă a migraţiilor, se pare că venirea hunilor în Bazinul Carpatic nu a afectat populaţia din microzonă. Aşezarea de la Ciumeşti-Moara / Ferma CAP (Ciumeşti I) demonstrează foarte clar că locuirea a continuat în această zonă care nu se afla pe principalele căi de comunicaţie din acele vremuri tulburi. în epoca migraţiilor, deşi scade puţin densitatea populaţiei, locuirea continuă la Berea-Grădina Florilor, Berea-La soci, Berea-Colina cu măcriş, Berea-Vii , Ciumeşti-Via veche, Ciumeşti-Bostănărie. După destrămarea imperiului hunic, în microzonă comunei Ciumeşti se produce o „germanizare” a culturii materiale. Probabil acest fenomen poate fi pus în legătură cu consolidarea 14 telep nyomokat a következő helyeken tártak fel: Bere- Sultész tag (Berea IXa), Bere-Dolláros (Berea IXb), Bere-Sóskás (Berea X), Bere-Akasztófa lapos (Berea XI), Bere-szőlők (Berea XII a, b), Bere-vályogvető (Berea XVIII), Bere-Zsidó tag (Berea XX), Bere-Bodzás (Berea XXI), Bere-Téglaégető, Bere-Szőlőrét, Berea-Dögtér, Bere-TSz istállók, Csomaköz-Tökös (Ciumeşti II b), Csomaköz-Legelő sarok (Ciumeşti V), Csomaköz-Református templom. A Bere-Szent György tagban talált Lucius Verus (161-169) császár által 162-163-ban vert pénzérme mellett több pecsételt díszítésű edénytöredék is bizonyítja a római-dák provincia és a helyiek kereskedelmi kapcsolatát. A hunok bejövetele a Kárpát-medencébe a népvándorlás kor első időszakában - úgy tűnik - nem zavarta meg jelentősen e régió lakosságát és településviszonyait. A Csomaköz-Malomháta / Tsz istállók (Csomaköz I) lelőhelyen azonosított településnyomok bizonyítják, hogy továbbra is laktak ezen a vidéken, amely egyébként távol esett az akkori viharos idők fő közlekedési útvonalaitól. Bár a népvándorlás korában a lakosság sűrűsége kissé megcsappant, az emberek tovább éltek a Bere-Virágkert, Bere-Bodzás, Bere-Sóskás, Bere-Szőlők, Csomaköz-Ószőlő, Csomaköz-Tökös településeken. A hun birodalom szétesése után Csomaköz község környékén megfigyelhető az anyagi kultúra
