Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Régészeti adatok
doar o singură aşezare, legată de cultura ceramicii lineare, la Rákóczi-vár-dűlő. Din nefericire, acest loc de hotar nu mai poate fi identificat astăzi. Primele obiecte confecţionate din metal, din cupru şi aur, au apărut în anul 3000 î. Hr. Schimbarea climei, care a devenit mai rece şi mai umedă, a intensificat formarea mlaştinii, schimbând totodată şi viaţa oamenilor. Creşterea animalelor a devenit mai răspândită decât cultivarea plantelor. Cu origini neolitice, reprezentanţii culturii Tiszapolgâr din eneolitic au populat în continuare zona Péterzug. O altă aşezare eneolititică a fost descoperită în zona Éger-dűlő. în împrejurimile localităţii Nagyecsed pot fi identificate de altfel numeroase aşezări eneolitice, dovedind faptul că mediul din regiune a fost adecvat pentru creşterea animalelor. Bronzul, obţinut din aliajul cuprului şi al cositorului, a apărut în Bazinul Carpatic în jurul anului 2000 î. Hr. Din perioada timpurie a epocii bronzului până cca. 1700 î. Hr., nu sunt descoperiri în Nagyecsed, dar nici în regiune. Numai purtătorii culturii vaselor ceramice cu noduri spiralate din epoca mijlocie a bronzului au revenit în zonă. Aşezări mai dense întâlnim abia în perioada culturii Găva (1300-900 î. Hr.), din epoca bronzului târziu. în această perioadă, mlaştina s-a restrâns, asigurând astfel o suprafaţă mai mare pentru agricultură şi creşterea animalelor. Oamenii au produs cantităţi mari de bronz, din care au confecţionat accesorii vestimentare, ornamentate artistic (brăţări, spirale de braţ), arme (săbii, lănci, topoare), precum 6 Régészeti adatok Nagyecsed környékén a legkorábban megtelepedő emberi közösségek a neolitikum (újkőkor) időszakához köthetőek. A „neolitikus forradalom” során a korábbi vadászó-halászó-gyűjtögető életmódot földművelésre és állattartásra cserélő emberiség anyagi kultúrája alapvetően megváltozott. Feltűntek a kézzel formált, agyagból gyúrt cseréptárgyak (edények, istenalakok, hálónehezékek), csiszolt kőeszközök, csonteszközök. Mivel a földművelés kötött életmódot követelt, létrejöttek az első, néhány házas falvak. A kisméretű házak falát vesszőből fonták, sárral tapasztották, tetejüket szalmával, náddal fedték. Az új életforma Kr. e. 6000 körül jutott el akkori elterjedésének északi határára, a Felső-Tisza vidékére. A környék legkorábbi neolitikus népessége a Péterzug területén telepedett meg. Mivel ekkor még nem beszélhetünk lápról, birtokba vették a könnyen megmunkálható, jó termőképességű búzatalajjal rendelkező határrészt. Obszidiánpenge és kerámia utal arra, hogy a Péterzugtól délre, a mai Hályogos-dűlőben is számolhatunk településükkel. A fenti lelőhelyek egyébként illeszkednek abba az Ópályitól Mérkig tartó kora neolit településsorba, mely az akkori Kraszna magaspartján futott végig. A középső neolit vonaldíszes kultúrájának viszont, mindössze egy lelőhelyét ismerjük Nagyecsedről, a Rákóczi-vára-dűlőből. Ez mára már nem beazonosítható határrész. Kr. e. 3000 környékén kezdték el használni az első fémből - réz és arany - készült tárgyakat. Az éghajlat hűvösebbre, csapadékosabbra fordulása lökést adott a láp
