Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Mlaştina Ecedea - Az Ecsedi-láp
Mlaştina Ecedea Az Ecsedi-láp Procesul natural de formare a mlaştinii a început în anul 15000 î. Hr„ continuând şi în zilele noastre. Terenul de cca. 340 km2 situat între Someş şi Crasna s-a scufundat, atrăgând apele din zonă. Pe acest teren fără scurgere s-a format mlaştina în perioada 2550-800 î. Hr„ cu o suprafaţă modificată încontinuu de debitului apelor şi de activităţile umane. La permanentizarea mlaştinii au contribuit apele Nyirului, râurile Someş, Crasna, Eriu, Csaronda, şi chiar Tisa, prin scurgerea surplusurilor provenite la inundaţii. Depunerile de nămol şi nisip formate de râuri au creat un sol fertil, favorabil plantelor sălbatice. Pe alocuri pe suprafaţa mlaştini s-au format insule, iar din loc în loc, în adâncituri, au apărut lacuri permanente (Lacul Tyukod, Lacul Ecedea, Lacul Ököri). Astfel, relieful a fost caracterizat de o mare varietate de forme şi vegetaţie: turbe acoperite cu stuf, lacuri, râturi, păduri de mlaştină şi cele de pe insule. Varietatea vegetaţiei a generat o bogăţie deosebită a faunei. în urma desecărilor încheiate la începutul secolului XX, acest peisaj variat a dispărut, locul lui fiind luat de terenuri agricole. Viaţa şi ocupaţiile populaţiei aşezate pe aceste meleaguri depindea întotdeauna de cota apelor: în urma inundaţiilor puteau să dispară localităţi întregi. înaintea desecării, terenurile agricole ocupau doar dealurile mlaştinii sau platourile mai înalte, migrarea apelor fiind urmată şi de cultivatori. Creşterea animalelor, în Kr. e. 15000 körül kezdődött el az a máig tartó folyamat, melynek köszönhetően a Szamos és a Kraszna közötti mintegy 340 km2 nagyságú terület lesüllyedt, magához vonzva a környék vizeit. Az amúgy is lefolyástalan, vizenyős területen Kr. e. 2550-800 között alakult ki a láp, amelynek területe a vízhozam változásának, illetve az ember tevékenységének függvényében állandóan változott. A nyírvizek, a Szamos, a Kraszna, az Ér, a Csaronda és néha még a Tisza visszaduzzadó vize is hozzájárult a láp állandósulásához. A folyók által lerakott agyagos, iszapos, homokos hordalék kitűnő termőföldet jelentett a különböző vad növényfajoknak. A vízborította lápterület talaja nem sík volt, mint gondolnánk, hanem helyenként állandóan a vízszint fölé emelkedő szigetek, a vízszintet megközelítő hátak, és néhány méter mély fenekek (Tyukodi-tó, Ecsedi-tó, Ököri-tó) váltották egymást. Tájképét a nádas tőzeglápok, rétek, mocsári erdők, nyílt tavak, a szigeti erdők, és a vadvízi állatvilág bámulatos fajtagazdagsága határozta meg. Természetesen a 20. század elejére befejeződő lecsapolási munkálatok után ezek mind eltűntek, hogy helyüket szántóföldek foglalják el. Az itt megtelepedő népek, kultúrák élete elsősorban a mindenkori vízszint függvénye volt. Az árvizek miatt nem egyszer teljes települések tűnhettek el. A lecsapolás előtt a földművelés csak a lápi dombokra, emelkedőkre korlátozódott, ráadásul a „vándorló” szárazulatokat követnie kellett a szántóföldeknek is. Viszonylag jelentősebb 2
