Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Dismantling the castle, the long "freedom" lawsuit and the swamp draining
pescuitul şi cu prelucrarea trestiei. După ce Ecedea nu a mai fost reşedinţă de domeniu, s-au micşorat puternic şi veniturile comunităţii. Oraşul a intrat în administrarea fiscului. Când Gheorghe Bânffy, de religie reformată, a vrut să obţină teritoriile administrate de fisc, în 1733, Alexandru Károlyi a făcut o contraofertă, la îndemnul clerului catolic. A fost debutul unui lung proces, Anton Károlyi reuşind să obţină un act de donaţie pentru Ecedea abia în 1776. între timp, majoritatea populaţiei a părăsit Ecedea şi s-a mutat în hotarul satelor Kisecsed şi Fábiánháza. Familia Károlyi a considerat locuitorii Ecedei iobagi liberi şi nu a recunoscut privilegiile oraşului. Prima plângere în acest sens se adresa Măriei Tereza în 1741. Răspunsul a fost negativ, ducând la primul proces urbarial dintre oraş şi familia Károlyi. După prima sentinţă dată în 1776 în favoarea proprietarilor, oraşul a făcut recurs. Aceasta a marcat începutul renumitului proces urbarial de o sută de ani care s-a încheiat abia în 1877. în pofida greutăţilor cauzate de proces, numărul populaţiei a fost într-o continuă creştere: în 1711 erau 390 de locuitori, la recensemântul din 1784 702, iar în 1828 populaţia a ajuns la 1275 de suflete. Creşterea demografică a rămas totuşi sub nivelul aşezărilor din regiune. Nagyecsed a sărăcit şi s-a izolat treptat. Ideile reformismului din prima jumătate a secolului al XIX-lea nici nu au atins oraşul. în timpul revoluţiei din 1848-49 procesul nu a mai continuat, desfiinţarea iobăgiei aducând schimbări radicale. Familia Károlyi nádlásból tartotta el magát. Miután Ecsed megszűnt uradalmi központ lenni, jelentősen megcsappantak bevételei. A város kamarai kezelésbe került. Miután a református Bánffy György meg akarta szerezni a kamarai kezelésű területeket is, a katolikus klérus biztatására Károlyi Sándor is ajánlatot tett 1733-ban. Ebből hosszas pereskedés támadt, melynek következtében majd csak Károlyi Antal tudott adománylevelet szerezni Ecsedre 1776-ban. Ekkorra a lakosság egy része kitelepedett a kisecsedi és a fábiánházi határba. A Károlyiak úgy tekintettek az ecsediekre, mint szabadmenetelű jobbágyokra, ezért nem ismerték el a város privilégiumait. Az első panaszos megkeresés 1741-ben kelt és egyenesen Mária Teréziának szólt. A válasz elutasítás volt, amely az „eredeti úrbéres pert” eredményezte a Károlyi család és a város között. Az első 1776. évi, a Károlyiaknak igazat adó ítélet ellen fellebbezéssel élt a város. A híres-hírhedt százéves, majd csak 1877-ben lezáruló úrbéri per ekkor indult el. A per ellenére a lakosság száma folyamatosan nőtt - 1711-ben 390, az 1784-es népszámláláskor már 702, 1828-ban 1275 fő -, de nem olyan mértékben, mint a környező településeké. Nagyecsed fokozatosan elszegényedett és elszigetelődött. Az 19. század első felében terjedő reformszellemiség meg sem érintette a várost. A pert 1848-49-ben a szabadságharc alatt nem lehetett folytatni, és a ’48-as törvények jobbágyfelszabadítást kimondó passzusa gyökeres változást eredményezett. Az uradalom egy megosztási tervvel állt elő 1853-ban. Hosszas huzavona után 1877-ben kölcsönösen elfogadták a tervet, 34
