Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
The Golden Age of Ecsed
ţiona şi o şcoală confesională, la început subordonată şcolilor superioare din Oradea, Satu Mare, Baia Mare şi Sárospatak, iar apoi, de la turnura secolelor XVI-XVII, a devenit filiala colegiului din Debreţin. Predarea materiilor s-a făcut conform sistemului didactic al şcoliimame, sub conducerea rectorilor şi perceptorilor. Drept urmare, principele Gabriel Báthori era considerat binefăcătorul principal al oraşului, iar când în octombrie 1613 a fost asasinat la Oradea, trupul lui a fost adus la Ecedea. Moartea principelui a adus schimbarea stăpânului. Cetatea şi domeniul au ajuns în 1614 în posesia regelui Mathias al II-lea. în această perioadă, privilegiile Ecedei au fost recunoscute în întregul regat, nu numai în Transilvania. S-a schimbat şi societatea oraşului: comunitatea uniformă a ţăranilor liberi era completată de câteva familii de mici nobili, care s-au stabilit aici. Au apărut în oraş conacele zidite din cărămidă sau piatră, locuite însă doar ocazional de proprietarii nobili. în 1613, Gabriel Bethlen a fost ales principe al Transilvaniei şi în 1619, în cursul campaniei antihabsburgice, a cucerit şi cetatea Ecedea, transferând aici coroana regală a Ungariei capturată la Bratislava. Principele şi urmaşii lui au fost buni stăpâni, respectând privilegiile oraşului. în 1647 a fost întocmit primul inventar al cetăţii, înregistrându-se echipamentul şi accesoriile interne şi externe ale cetăţii. După moartea lui Ştefan Bethlen în 1648, Ecedea a ajuns pe mâna principelui Gheorghe Rákóczi I, iar pe urmă i-a reve-vagy családjukban lettek szabadok, és csak portánként kapták meg a település határát, nem kollektiven. Ezzel mezővárosi szabadparaszti sorba emelkedtek a katonai szolgálat fejében. Ennek az Ecseden már régóta fennálló rendszernek írásba foglalására adta ki 1608-ban Báthory Gábor Ecsed nagy szabadalomlevelét, amely elsőnek nevezi Ecsedet mezővárosnak. Az adománylevél ugyan nem ad kifejezetten mezővárosi rangot a településnek, hanem mintha már rég az lenne, oppidumként említi. Ugyanakkor nem szólt a levél a városok fontos privilégiumáról, a vásártartásról, pedig a vámokról szóló terjedelmes rész nagy állatkereskedelemről tanúskodik. Az ecsediek tisztában voltak az adománylevél jelentőségével, ekkor 1608-ban készítik a város első pecsétnyomóját ezüstből. A felírat CIVITAS-ként, városként jelzi Ecsedet, és tartalmazza címerét: a kardot tartó koronás, szív alakú farkbojtos oroszlánt. A város jelentős önkormányzatisággal bírt, a főbíró, a nótárius (jegyző) és a 12 esküdt, azaz magistratus meglehetős önállósággal intézte az ügyeket. A mezővárosi rang velejárója volt az egyházhoz kötődő iskola kialakulása, mely kezdetben a váradi, majd a szatmári, nagybányai és sárospataki főiskola után a 16-17. század fordulójára a debreceni Kollégium particulája volt. Az anyaiskola tanrendje szerint oktattak a rector és a preceptor irányítása alatt. Báthori Gábort tehát a város a legnagyobb jótevőjeként tartotta számon, így amikor őt 1613 októberében Váradon megölték, testét Ecsedre hozták. A fejedelem halála ugyanakkor gazdacserével járt. A vár és uradalma 26
