Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Ecsed aranykora
foc şi iarna cu spargerea de gheaţă, în rest erau liberi. Aspectul medieval al cetăţii şi al oraşului este reflectat cel mai bine de gravura schematică a lui Gotfried Prixner (1746-1819), executată la Viena. Elementele reale al ilustraţiei sunt doar structurarea aşezării şi cetăţii pe trei insule şi situarea bisericii în afara cetăţii. Importanţa cetăţii a crescut după bătălia de la Mohács. Ştefan Báthori al IlI-lea a fost susţinătorul lui Ferdinand de Habsburg şi a ajuns, astfel, vistiernic, obţinând mai multe moşii. Acestea au stat la baza domeniului imens care, la mijlocul secolului al XVII-lea, cumula aproape 80 de aşezări. Ştefan Báthori al IV-lea (1555-1605), văzând urmările războiului de 15 ani, a rupt loialitatea faţă de Habsburgi şi s-a asociat cu principele Bocskai. în această perioadă reforma religioasă s-a întărit în Ecedea şi a devenit aproape exclusivă pe întreg domeniul. Odată cu moartea lui Ştefan Báthori, s-a stins ramura de Ecedea, acesta fiind înmormântat la biserica reformată din Nyírbátor, unde i se păstrează şi astăzi sarcofagul. Moşiile au fost moştenite de fiul său adoptiv, Gabriel Báthori de Şimleu, ales principele Transilvaniei după moartea lui Ştefan Bocskai în 1605. Una dintre primele măsuri luate de el a fost aşezarea haiducilor. Haiducii şi familia lor deveneau liberi, obţinând locuri de case în aşezare. Această libertate individuală (şi nu colectivă) era similară locuitorilor din târg, aceştia datorând în schimb serviciul militar. Toate privilegiile vechi şi noi erau întrunite în marea diplomă privilegială a târgului Ecedea, emisă de Gabriel Báthori lésen, itt is nagy lehetett a zsúfoltság. Ecsedet mindmáig halmazos, ugyanakkor zárt településnek tartják, mivel a településen kívül nem jöttek létre szórványtelepek. A településtől nyugatra a 14. században kialakuló, a 16. században önálló, majd 1648-ra elnéptelenedő Kisecsed kivételt erősítő szabályként áll. Az átmeneti települések közé sorolják, mivel lakosai a vészterhes időkben visszaköltöztek - a már nevében is megkülönböztetett - Nagyecsedre. Ecsed aranykora 1490 és 1492 között, Báthori András birtoklása alatt került sor a vár átépítésére. A várkastélyt reneszánsz stílusban lett kialakitva, amelyet a Báthori-címeres kő is mutat. Még ha a mezővárosi besorolásról nem is esik benne szó, de Ecsed első mezővárosi jogokat adó szabadalomlevelét ekkor, 1490-ben nyerte el. A jobbágyok az uraságnak csak egy vonás forinttal, katonai szolgálattal, tűzőrséggel és télen jégtöréssel tartoztak, egyebekben szabadok voltak. A vár és a város középkori állapotához legközelebb Prixner Gotfried (1746-1819) vízi várakról mintázott sematikus, Bécsben készített rézmetszete áll. Az ábrázolás valós eleme mindössze a település háromszigetes szerkezete, illetve a templom váron kívül megjelenítése volt. A vár jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg. Báthori (III.) István I. Ferdinánd híve volt, ezért tárnokmesterséget és több birtokot nyert. Ez volt az alapja a 17. század közepére kiteljesedő hatalmas, közel 80 települést magába foglaló ecsedi uradalomnak. A Habsburg hűség-22
