Szőcs Péter Levente (szerk.): Ecsed. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Nagyecsed és környéke a középkorban
criticism, dar notarul, care a cunoscut foarte bine zona Tisei Superioare, a descris probabil corect istoria începuturilor cetăţii Sárvár. Această fortificaţie, însă, nu mai poate fi documentată arheologic. Nu există multe informaţii privind istoria timpurie a cetăţii Sárvár, localizată la 3 km sud-est de Nagyecsed. în timpul domniei regelui Petru (1038-1041, 1044-1046) Gut şi Keled, persoane de origine germană, au primit moşii pe teritoriul ducatului Bihor. Descendenţii lor şi-au format în urma acestor donaţii domeniile familiale, cu reşedinţe la Varda şi la Sárvár. Această din urmă aşezare a avut un rol mai important, deoarece familia a întemeiat aici, spre sfârşitul secolului al XI-lea, o mănăstire de familie. Ridicată în interiorul cetăţii de pământ, prima biserică a mănăstirii era de mici dimensiuni (20x9 m), cu o singură navă şi absidă semicirculară. Pietrele profilate provenind de aici, cu palmete şi meandre, par a fi înrudite cu cele din bisericile timpurii de la Alba Regia, Tihany şi Agria. Fondatorii au donat mănăstirii S. Petri de Sarvar moşii bogate, cum ar fi satele Apáti, Olcsva, Berveni, Cămin, Mérk, Remeteszeg, Ejeg, Szentmárton, Vállaj şi Futak (comitatul Bács). Familia a crescut în rang la începutul secolului al Xll-lea, astfel că în locul bisericii vechi a ridicat o nouă bazilică cu turn şi cu trei nave, de 35x16 m. Aceasta a fost cea mai mare mănăstire familială din epocă. A fost construită pe partea sudică a platoului de 500x300 m al dealului, mai înalt cu 4-5 m faţă de împrejurimi. în partea nordică a dealului era proba-sánál egy 8-9. századi falura utaló kerámiaanyag került elő. Több helység- és természetföldrajzi név mellett szláv eredetű a Kraszna folyó neve is. Nagyecsed és környéke a középkorban A magyar honfoglalók letelepedésével a láp, mint áthatolhatatlan akadály beépült a védelmi célokat szolgáló belső gyepű-rendszerbe. Anonymus emlékezete szerint „Szabolcs és Tas a sereg felével a Tisza partján indult el és az ottani népeket hódoltatva vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet ma Sárvárnak mondanak. Ott a lápok alatt... nagy árkot ásatott s igen erős földvárat építetett...” Anonymus leírását sok helyen kritikával kell kezelnünk, ennek ellenére a Felső-Tisza-vidéket jól ismerő jegyző valószínűleg pontosan írta le Sárvár keletkezéstörténetét, még ha ez a földvár régészeti úton már megfoghatatlan. A mai Nagyecsedtől 3 km-re délkeletre eső Sárvár korai történetéről nem sokat lehet tudni. Péter király (1038-1041, 1044-1046) idején a német származású Gut és Keled a bihari hercegség területén kapott birtokokat. Ennek következtében jöttek létre a család korai központjai Várdán és Sárváron. Ez utóbbi település különösen fontos szerepet töltött be, mivel a földvárban nemzetségi monostort építetett ide a család all. század végén. Az első templom kisméretű (20x9 m), egyhajós, félköríves szentélyzáródású volt. Az előkerült palmettás/szalagfonatos, ék alakú, mintás díszű faragott kövei alapján a székesfehérvári, tihanyi és esztergomi első 14
