Szőcs Péter Levente (szerk.): Căuaş. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Vestigh arheologice - Régészeti leletek
Vestigii arheologice Din punct de vedere hidrografic, microzona Căuaşului este caracterizată de existenţa mai multor pârâuri, ape curgătoare pe direcţia sud sau sud-vest, care se unesc în cursul principal al Ierului. Foarte probabil că în vechime zona era una mlăştinoasă, cu o cumpănă a apelor nu foarte clar delimitată, situată spre râul Crasna. Comuna Căuaş este cunoscută ca una din zonele cu descoperiri arheologice deosebite. Pe teritoriile localităţilor Ghenci şi Căuaş s-au realizat cercetări intense de suprafaţă şi au fost întreprinse mai multe săpături arheologice. Descoperiri interesante au fost realizate însă şi în hotarele localităţilor Hotoan, Ady Endre şi Răduleşti, dar, din cauza suprafeţelor mari de păşune, cercetarea de suprafaţă este îngreunată. Multe vestigii arheologice descoperite accidental au fost semnalate de locuitorii comunei, piesele fiind donate muzeelor din Cărei şi Satu Mare. Cele mai vechi urme de locuire datează încă din epoca pietrei şlefuite (neolitic). Din această perioadă au fost semnalate trei aşezări, descoperite pe teritoriul localităţii Ghenci. Două dintre aceste situri se află în punctele numite Lutărie şi Ierul Körte, iar al treilea la est de şoseaua spre Căuaş, în apropierea unui canal. Urmele unei alte aşezări din epoca pietrei au fost descoperite şi în zona localităţii Hotoan, situată pe terasa înaltă a Ierului. Aceste aşezări au evoluat de-a lungul unor perioade cuprinse în intervalul mileniilor VI-V î. Hr„ aşezarea de la Ghenci- Ierul Körte fiind mai recentă. De locuirea din epoca neolitică (eventual şi din aceea a epocii cuprului) trebuie legate toporul din piatră şlefuită descoperit în vatra localităţii Ghenci 2 Régészeti leletek Vízföldrajzi szempontból Érkávás területét több dél, délnyugati irányban futó patak és ér szeli át, amelyeket az Ér gyűjt össze. Valószínű, hogy itt, a Kraszna és az Ér alacsony vízválasztójánál valaha lápos jellegű volt a vidék. A község területéről különleges értékű régészeti leletek ismertek. A leginkább kutatott települése Genes és Érkávás, itt a terepbejárásokon kívül ásatásokat is végeztek. Érhatvan, Adyfalva és Răduleşti falvak határában a kiterjedt legelők miatt nehéz a felszíni kutatás, ennek ellenére innen is jelentős leletanyag került elő mezőgazdasági munkák alkalmával. Számos véletlenszerűen előkerült leletről a lakosság értesítette a szakembereket, az előkerült tárgyakat a nagykárolyi, illetve a szatmári múzeumnak adományozták. A legrégibb településnyomok a csiszolt kőkorszakból (neolitikum) származnak. Genes területéről három település ismert ebből az időszakból. Ezek közül kettő az Agyagbánya és a Körte ér területén található, a harmadik az Érkávás felé vezető út mentén, egy csatorna közelében. Egy másik kőkorszaki lelőhely nyomát Érhatvanban találták, az Ér folyó magas teraszán. A települések a Krisztus előtti 6. és 5. évezredből származnak, míg a Gencs-Körteéri lelőhely későbbi. Egy neolitikus vagy esetleg rézkori településhez köthető a Genes központjában talált csiszolt kőbalta és egy ugyanilyen típusú tárgy, amely Érhatvan határában került elő. A rézkorból is kerültek elő jelentős leletek. E korszak korai periódusából származik a Tiszapolgár kultúrához tartozó érhatvani település. A lelőhelyet a
