Szőcs Péter Levente (szerk.): Căuaş. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Historical data
armalişti. Din cele 36 de familii din sat, 27 erau de etnie maghiară, iar nouă de etnie română. Numărul total al locuitorilor era destul de mare, ridicându-se la 324 de persoane. în perioada premodernă, cel mai important proprietar al satului era familia Vay. Aceasta dispunea iniţial de o mică moşie în zonă, însă în anul 1779 obţine prin arendă şi partea Căuaşului inclusă anterior în domeniul Tăşnad. Alături de nobilii Vay, între proprietarii satului Căuaş se numără, la sfârşitul secolului al XVIII-lea, o mulţime de alţi moşieri cu posesiuni mai reduse. Până în perioada contemporană, pe tot parcursul istoriei sale, Căuaşul a făcut parte din comitatul Solnocu de Mijloc, respectiv judeţul Sălaj în perioada interbelică. După reforma administrativă din anul 1968, satul a fost inclus în judeţul Satu Mare, ca centru al comunei cu acelaşi nume. Despre existenţa şcolii primele date documentare le avem din secolul al XIX-lea. în acea perioadă existau la Căuaş două instituţii de învăţământ, una confesională greco-catolică şi una de stat, fondată în 1896. Ambele dispuneau de câte o clădire pentru desfăşurarea activităţii. Populaţia românească din Căuaş îmbrăţişează relativ târziu Unirea cu Biserica Romei. Conform unei însemnări de pe o veche carte de cult, în anul 1768 biserica era încă ortodoxă. în acea perioadă, comunitatea utiliza un edificiu de cult din lemn. Biserica ortodoxă actuală, dedicată Naşterii Sf. Fecioare a fost construită între anii 1878-1882. Lucrări de reparaţie şi renovare s-au desfăşurat în mai multe rânduri, cele mai semnificative având loc între 1966-1969. în acea perioadă s-a schimbat acoperişul bisericii, s-a introdus curentul electric, s-a refăcut în 18 birtokosává. Eredetileg csak kisebb birtoka volt a környéken, de 1779-ben kibérelte Érkávásnak azt a részét, amely a tasnádi uradalomhoz tartozott. A Vay család mellett a 18. század végén egy sor kisebb tulajdonnal rendelkező birtokos is volt. Egészen a 20. századig Érkávás Közép-Szolnok, majd Szilágy vármegyéhez tartozott, a két világháború között is Szilágy megye része volt. Az 1968-as közigazgatási reformot követően került át Szatmár megyéhez, mint Kávás község székhelye. Az érkávási elemi oktatásról a 19. századtól vannak adataink. Ekkor két iskola is működött itt, az egyik a görög katolikus felekezeté volt, a másik az 1896-ban alapított állami iskola. Mindkettőnek külön épülete volt. Az érkávási román lakosság viszonylag későn karolta fel az egyházi uniót Rómával. Egy egyházi feljegyzés szerint a templom még 1768-ban is ortodox volt. Akkoriban még fatemplom áll itt. A jelenlegi ortodox templomot az Istenszülő születésének szentelték és 1878-1882 között épült. Az épületen többször végeztek javítást és felújítást, a legjelentősebbre 1966-1969-ben került sor. Ekkor kicserélték a tetőzetet, bevezették az áramot, kívülbelül újra festették az épületet és kicserélték az ikonosztázt. Hajóját vakolatból mintázott növény és geometrikus motívumok díszítik, valamint a teljes hosszúságban kiálló párkányzat. Hagymakupolás tornya a hajó része. A bejárat két oldalán fülkét alakítottak ki, az egyikben Szűz Mária a gyermek Jézussal, a másikban Jézus Krisztus látható. A belső festése márványutánzat, közbeékelt virágmotívumokkal. Az ikonosztáz fából faragott és arannyal festett. A nemrég épült görög katolikus templomot
