Szőcs Péter Levente (szerk.): Căpleni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)

Valori etnografice

fete, care cântau în jurul colibei sau se rugau în genunchi la intrare. La sosirea flăcăilor, o fată aprindea coliba cu o lumânare sfinţită. Flăcăii aveau la ei 15 sau 20 de cercuri de lemn de dimensiunea de cca. 20 cm, denumite sajbó. Aceste cercuri erau puse, câte unul, pe o bâtă de lemn de un metru şi ţinute în foc până când se înroşeau. Cercul înroşit era aruncat apoi cu bâta, în timp ce flăcăul întreba: „sajbó, sajbó al cui e acest cerc?” Răspunsul era numele Sf. Fecioare, al Sf. Iosif, sau al unui alt sfânt, începând cu conducătorul flăcăilor, fiecare băiat arunca un cerc şi era strigat numele unui sfânt. La epuizarea sfinţilor, era strigat numele localnicilor. Aruncarea se încheia când se stingea focul. Cei prezenţi cântau cântece bisericeşti, apoi se întorceau tăcuţi acasă.

46

és azzal meggyújtotta a kunyhó belsejét, mire a legények sajbójukat a botra fűzve megtüzesítették. Mikor a sajbók már tüzesek lettek, az egyik legény a lócára helyezett deszka mellé állt, sajbóját feje fölött forgatta, közben ezt kiáltotta: „sajbó, sajbó, kié ez a sajbó?” Felelet: „ez a sajbó a Szűz Máriáé és Szent Józsefé” - ezzel sajbóját odacsapta ferdén a deszkához úgy, hogy a sajbó a bottól elválva elröpült és tűzvonalát írt le. A sajbók hajítását mindig az első legény kezdte meg, a többiek követték. Mindegyik a sajbójára egy-egy szent nevét kiáltotta ki. Amikor ezt már mindannyian elvégezték, akkor a falubeliekről elnevezett sajbókat röpítették. A röptetésnek a tűz elhalása vetett végett. A tűz kialudását követően a legények és leányok felsorakoztak és együtt elénekelték az Ámbár vétettem... kezdetű egyházi éneket, amelynek végeztével csöndben hazamentek.