Szőcs Péter Levente (szerk.): Căpleni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)

Valori etnografice

către un localnic, săritura peste foc simbolizează arderea virginităţii. La dansul focului rămân mai ales tinerii. „Noi bătrânii nu ne-am dus niciodată la dansul focului,” [...] „Muzicanţii au ieşit afară, au scos băutură şi prăjituri şi au servit pe toată lumea, pe cine s-a dus la biserică, pe cine ducea laptele sau pe cei care cu orice treabă au trecut prin faţa căminului cultural.” Punerea focului a fost sarcina unui cumnat, eventual a unui chelner. în jurul focului se dansează şi se cântă, şi mai ales băieţii sar peste el. Săritura cu succes este aplaudată. Deoarece se desfăşoară dimineaţa, evenimentul este văzut de multă lume, persoane care se duc la biserică sau se află pe stradă din diverse motive. Durează aproximativ o jumătate de oră. După ce se termină, dansatorii de foc se întorc la nuntă sau pleacă acasă.

Un alt obicei specific se leagă de o sărbătoare calendaristică de iarnă, 6 decembrie, ziua Sf. Nicolae, numită seara spiriduşilor. Tradiţia cadourilor de Sf. Nicolae are două origini. Pe de o parte, provine din mediu urban (de pe teritoriile germane şi austriece): cadoul pus în pantofii curăţaţi şi aşezaţi în geam. Pe de altă parte, obiceiurile acestei sărbători au şi origine populară, legată de episcopul Sf. Nicolae, care, pe lângă cadou, cere şi socoteală asupra faptelor rele. în Căpleni, ca şi în multe alte locuri, aceste tradiţii s-au împletit, devenind astfel cunoscute ca seara spiriduşilor. Noaptea, în taină, Moş Nicolae aduce cadoul, iar spiriduşul (numit la Căpleni crampus) cere

42

ott a kultúr előtt.” A tűz megrakásának feladata egyik sógorra hárul, vagy egy pincérre. A tűz körül körtáncot járnak, énekelnek, jobbára fiúk ugorják át, a sikeres ugrást taps kíséri. Minthogy kora reggel zajlik, sokan tekintik meg a korai misére igyekvők vagy egyéb dolog miatt már az utcán tartózkodók közül is. Körülbelül fél órát tart. Utána a tűztáncosok vagy visszamennek mulatni, vagy pedig hazamennek.

Egy másik szokás egy kalendáriumi, téli ünnephez kötődik. A Mikulás napi (december 6.) ajándékozás kettős eredetű szokás, egyrészt városi - az ablakba pakolt, kipucolt cipőkbe kerülő ajándék -, amely német-osztrák területekről származik. Ugyanakkor e jeles napnak paraszti hagyományai is vannak, melyek központi alakja Szent Miklós püspök, akinek nemcsak ajándékozó, hanem számonkérő szerepe is van. Sok helyen, mint ahogyan Kaplonyban is, e kettő összefonódott. Kaplonyban a Mikulásjárást krampuszjárásként ismerik. A krampusz, a hagyomány szerint, a piros ruhába öltözött, hófehér szakállú és jóságos Mikulást (az eredeti változatban Miklós püspököt) kísérő, ördögszerű figura. A Mikulás az ajándékokat osztogatja, míg a krampusz a jó magaviseletét kéri számon a gyerekektől. A krampusz név bajor-osztrák eredetű, mint ahogyan maguk a figurák is. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, ez a változat rögzült a magyar nyelvben. A krampuszjárásban öthat iskolás korú fiú vesz részt, olyan szomszédokhoz, ro-