Szőcs Péter Levente (szerk.): Căpleni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)

Valori etnografice

Din bogata tradiţie populară a Căpleniului, urmărim prezentarea a trei obiceiuri specifice. Primul se leagă de momentul de cotitură din viaţa omului: căsătoria. Potrivit importanţei, căsătoria, cununia sau nunta beneficiază de tradiţii proprii, de ele legându-se texte folclorice specifice. Un obicei este reprezentat de „închiderea drumului” miresei. Mireasa şi nuntaşii pot intra la locul nunţii numai după plata vămii. Şi pe drumul spre biserică copiii cer vamă pentru mireasă, vamă achitată de către naşi. La Căpleni, de distracţia nuntaşilor nu răspunde cavalerul de onoare, ci bucătarul. Meniul festiv este prezentat cu poezii vesele, uneori „deocheate”. Carnea fiartă este recomandată astfel:

Am adus cocoşul cu creasta întreagă să nu mai calce găina vecinului.

Acest cocoş este ştrengar a tras cu ochiul miresei, iar mirele a jurat că va avea grijă de mireasă până la moarte.

Dansul focului, săritura peste foc reprezintă încheierea simbolică a nunţii din Căpleni. După acest moment nunta este terminată, cu toate că ospăţul continuă. „Atunci când este cununia, pe la noi se face un foc mic. Şi dimineaţa, când se termină nunta şi nuntaşii se duc spre casă, se adună o grămadă de coceni de porumb, şi atât mireasa, cât şi mirele sar peste el şi dansează în jurul lui. [...] Dimineaţa pe lumină, în jurul orei şapte. [...] Focul a fost întotdeauna în faţa casei de cultură sau în faţa casei unde s-a ţinut nunta.” După cele relatate de

40

amit a komáknak kell rendezni. Kaplonyban nem vőfély gondoskodik a násznép szórakoztatásáról, hanem a szakácsok. Az ünnepi fogásokat itt is tréfás, olykor pajzán versek vezetik be. A főtt húst ekképpen ajánlják:

Meghoztam a kakast egész tarajával,

Hogy ne petéljen többé a szomszéd tyúkjával.

Ez a kakas olyan csínt tett,

A menyasszonyra egy lyukacsintett.

A vőlegény elvállalta, hogy Holta napjáig ápolja, azt a kis lyukat.

A Tüztánc vagy tűzugrás a kaplonyi lakodalmakat szimbolikusan lezáró aktus. Ezt követően, bár még folytatódhat a mulatozás, véget ér a lakodalom. „Itt olyankor csinálnak egy kis tüzet, amikor az esküvő van. S akkor reggel, amikor már vége van az esküvőnek, mennek hazafele, akkor az utcán ilyen izzíkbűl (kukoricaszár), ebből raknak egy nagy csomót, s akkor ugrálnak keresztül rajta, körül-körül táncolják, a menyasszony meg vőlegíny. [...] Reggel világoson, úgy hét órakor. [...] Ez mindig így volt, de ott a kultúr előtt, az utcán, vagy a ház előtt, ahol a lakodalmat tartották.” Egyik adatközlő szerint a tűz fölött való ugrás: a szüzesség elégése. A tűztáncra jobbára már csak a fiatalok maradnak. „Mi öregek sose mentünk ki a tűztánchoz.” [...] „Kimentek a zenészek, osztán oda kivittek italt, kivittek tésztát, és akik mán mentek a templomba, mindenkit kínáltak meg itallal, tésztával, meg aki ott elment, mondjuk ment a csarnokba, hozta a tejet, vagy valami járása volt