Szőcs Péter Levente (szerk.): Căpleni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)

Mlaştina Ecedea şi ocupaţiile tradiţionale

Mlaştina Ecedea

ŞI OCUPAŢIILE TRADIŢIONALE

Mlaştina Ecedea, alimentată de apele Crasnei şi inundaţiile Someşului, acoperea hotarele a 16 localităţi. Astfel, mlaştina se întindea pe un teritoriu uriaş, circumscris, pe lângă Căpleni, de localităţile Domăneşti, Moftinu Mic, Boghiş, Csengerújfalu, Ura, Tyukod, Porcsalma, Ököritó, Giurtelec, Kocsord, Nyircsaholy, Nagyecsed, Mérk,Vállaj, Berveni şi Cămin. Aceste localităţi formau microregiunea Mlaştinii Ecedea, numită Rétoldal (Latura Fânaţului). După desecarea mlaştinii această denumire a dispărut.

Mlaştina presupunea un mod viaţă specific. Cei care au trăit aici s-au adaptat legii acestei lumi. Şi pe aceste meleaguri, baza gospodăriei a fost agricultura, caracterizată de preponderenţa creşterii animalelor, dar şi preocupările complementare (culesul, pescuitul, vânătoarea) au avut un rol mult mai mare faţă de alte zone. Hotarele comunelor de lângă baltă au pătruns adânc în zona mlăştinoasă, acoperită permanent de apă şi de trestie. Puţinele locuri uscate au format insule a căror aşezare exactă au cunoscut-o numai localnicii. Cultivarea plantelor s-a desfăşurat în mare parte pe aceste insule. Vânătoarea, pescuitul, albinăritul şi mai ales pescuitul pişcarilor au asigurat supravieţuirea pe vremuri grele şi au adus un venit în plus gospodăriilor ţărăneşti. Datorită

34

nak, mint a gazdálkodást kiegészítő tevékenységeknek. A lápszéli községek határai mindenütt mélyen belenyúltak a lápba, mely állandóan víz alatt állott, gyékényesek és nádasok borították. Mivel kevés volt az szárazulat menynyisége, a víz által körülölelt sziget szerű helyeken állandóan folyt mezőgazdasági termelés. Ezeket többnyire csak a helyiek ismerték. A vadászat, a halászat, a méhészet és főként a csíkászat a túlélést biztosította nehezebb időszakokban, illetőleg jövedelem kiegészítést jelentett a paraszti üzemek számára. Állandó közdelem folyt a termőföldért az emberek és a láp között.

A sváb telepítéssel megnőtt a munkáskezek száma, és így az igény is a megművelhető földek iránt. Már ekkor felmerült a láp lecsapolásának terve, de több eredménytelen próbálkozás után ez csak az 1894-ben, Károlyi Tibor elnökletével alakult Ecsedi Láplecsapoló és Szamos Balparti Ármenetesítő és Belvízszabályzó Társulatnak sikerült. A nagyarányú lecsapolás a 20. század első éveiben fejeződött be és a hagyományos foglalkozások egész sorát szüntette meg. A kiszáradt területek egykor gazdag növényzete elszáradt és aszályosabb években pusztító tűzvészeknek adott tápot. így 1903-ban Kaplony egész határát elpusztította egy tűzvész.

A lecsapolást követően még sok évnek kellett eltelnie, hogy valódi szántók alakuljanak ki a zsombékok helyén. Az első szántásra a következőképpen emlékeztek vissza: „Ebben az időben egész nyáron csak szántottunk. Any-