Szőcs Péter Levente (szerk.): Berveni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Archaeological discoveries
arătură fragmente ceramice specifice unei locuirii Cernavodă III - Boleraz, ce datează din epoca târzie a cuprului. Locuirea a continuat, după cum s-a menţionat, în epoca bronzului timpuriu, când a fost ocupată o mare parte a insulei. în malurile unui canal care traversează partea nordică a insulei au fost observate urme de locuire ce datează şi din epoca târzie a bronzului. în apropierea satului, în partea hotarului numită Râtul Caprei se află urmele unei alte aşezări din epoca târzie a bronzului, ce a urmat aceleia din punctul Cetate. Urmele sale se întind pe o vastă suprafaţă, evidenţiate fiind de fragmentele de pereţi arşi ai locuinţelor, câteva unelte şi multă ceramică încadrată în ultimul timp de cercetători în faza pre-Găva. Zona de la Râtul Caprei a fost locuită şi anterior, deoarece pe acest loc au fost surprinse, urmele unei aşezări din epoca cuprului (cultura Tiszapolgăr). La o dată mult mai recentă, aici a existat şi o aşezare celtică. Aceasta este faimoasă ca urmare a descoperirii, într-una dintre locuinţe, a unui fragment de amforă elenistică cu toarta ştampilată care poate fi bine datată în ultimul sfert al secolului III. î. Hr. Cu ajutorul ei a fost importat un lichid special - probabil ulei de măsline sau un sortiment de vin scump - tocmai din Crimeea, din oraşul elenistic Kersonesos. O a treia aşezare, intens locuită în vechime în hotarele Berveniului, se află în apropierea frontierei, în locul numit Halmos. Aici se află un tell (aşezare cu mai multe nivele de locuire) din epoca mijlocie a bronzului (cca. 1800-1300 î. Hr.). După abandonarea acestei aşezări îndelung locuite de purtătorii culturii Otomani, zona a început să fie din nou populată după A falu közelében, a Kecskerét nevű határrészen azonosították még egy késő bronzkori település nyomait, amely időben a várszigeti telepet követte. Jelentős kiterjedésű területet borítanak a telep nyomai: kiégett falmaradványok, néhány bronzeszköz és sok kerámiatöredék került innen elő, melyeket a kutatók a pre-Gáva műveltséghez sorolnak. A Kecskerét környéke már azelőtt is lakott volt, mivel egy - a Tiszapolgár kultúrához tartozó - rézkori települést is felfedeztek itt. Sokkal később egy kelta település is volt ezen a helyen. Az egyik lakásból pecsételt fülű hellenisztikus amfora került elő, amely kronológiailag a Kr. e. 3. század utolsó negyedéből való. Lehetséges, hogy olívaolajt, esetleg minőségi bort hoztak benne, egyenesen a Krím félszigeti Kerszonészosz városából. Egy harmadik, a múltban sűrűn lakott település Börvely határában, az országhatár közelében elterülő Halmos nevű helyen volt. Ez egy teli (több településrétegből áll) a középső bronzkorból (Kr. e. kb. 1800-1300). Miután az Ottomány kultúra képviselői elhagyták a telepet, a Gáva kultúra művelői ismét benépesítették azt Kr. e. 1000 után. Az új településből jellegzetes kerámia és egy szép tokos-füles balta is előkerült 1968-ban. Egy erdőfolt közelében szintén találtak egy tokosbaltát, kerámiatöredékekkel együtt, amelyeket a nagykárolyi múzeumnak adományoztak. Az ágerdőmajori (Magyarország) farm területén végzett kutatások nyomán, a felszínre került kerámiamaradványokból egy neolit kori, egy rézkor végi (Baden kultúra), egy kora bronzkori (Nyírség kultúra) és egy késő bronzkori (Gáva kultúra) település létére lehet következtetni. A nagymennyiségű kerámia töredék mellett két tömör 6
