Szőcs Péter Levente (szerk.): Berveni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Historical data
imediat ulteriori desecării: în anul 1903, furia focului a distrus nu doar hotarul Berveniului, ci şi al satului aflat în imediata apropiere, Căpleni. Climatul specific mlaştinii favoriza răspândirea epidemiilor. Astfel, în anul 1873, Berveniul a fost decimat de epidemia de holeră, care a făcut în localitate nu mai puţin de 143 de victime. Agricultura în mlaştină avea şi ea specificul său. Culturile care rezistau terenului umed al Ecedei erau relativ puţine. Primăvara, apa care rezulta din topirea zăpezilor se menţinea la suprafaţă până la începutul lunii mai, făcând imposibilă semănarea plantelor cu un ciclu de viaţa mai îndelungat. Chiar şi la sfârşitul primăverii, aratul nu putea fi practicat, favorizând răspândirea bălăriilor şi, astfel, scăderea cantitativă şi calitativă a recoltei. Avantajele traiului în mlaştină compensau într-o anumită măsură slabul randament al sectorului agricol. Peştele reprezenta în primul rând o sursă de hrană inepuizabilă, dar şi obiect al comerţului. Creşterea animalelor era şi ea o activitate cu multiple beneficii, datorită întinsei suprafeţe acoperite de păşuni şi fâneţe de calitate, care persista chiar şi în anii secetoşi. Mlaştina asigura resurse de supravieţuire considerabile chiar şi în timpul iernii. La Berveni, culesul trestiei a fost o activitate extrem de răspândită în special în rândul celor mai săraci. Locuitorii obişnuiau să ia în arendă o suprafaţă acoperită de trestie de la nobilii proprietari, iar din vânzarea acesteia rezulta un venit suficient pentru întreţinerea întregii familii în anotimpul rece. Mlaştina Ecedea, cu toate avantajele pe care le oferea ea celor mai puţin avuţi, reprezenta pentru moşierii nobili un teren neprofitabil. Din acest motiv, 28 A lápi gazdálkodásnak megvoltak a maga sajátosságai. Kevés olyan növény volt, amely az Ecsedi láp nedves talaján is megélt. Tavasszal, hóolvadás után a víz megmaradt a talajfelszínen egész május közepéig, így lehetetlen volt a hosszabb tenyészidejű növények termesztése. Még a tavasz végén sem lehetett mindig szántani, a föld elgazosodott, a termés mennyisége és minősége is csökkent. A lápi élet egyéb előnyei viszont kompenzálták a gyenge szántóföldi termést. A halászat kifogyhatatlan élelemforrást jelentett és értékes csereárut. Az állattartás is jól fizető foglalkozás volt, mert a lápi réteken minőségi fű nőtt még aszályos időkben is. A láp még télen is jelentős jövedelemforrás volt, igen elterjedt foglalkozás volt Börvelyben a nádaratás, főleg a szegények körében. Az emberek bérbe vettek egy-egy darab nádast a földbirtokostól, és annak jövedelméből kitelelt az egész család. Az Ecsedi-láp, a szegényebbeknek nyújtott minden ajándékával együtt, alapjában véve a földbirtokosok számára haszontalan terület volt. Emiatt született meg a lecsapolás ötlete már a 18. század második felében, amelyet Károlyi Ferenc az országgyűlésen is előterjesztett. Jóllehet nem aratott azonnal sikert, a gróf, az egész ügy motorjaként kitartott és azzal érvelt, hogy a láp jelentős akadály a kincstári só szállításának útjában, így végül elfogadták a tervet. A munkálatok viszont nem kezdődtek el. Csak egy évszázaddal később, 1899-ben, az Ecsedi Láplecsapoló és Szamos Balparti Ármenetesítő és Belvízszabályzó Társulat megalakulásával indult el az igazi lecsapolás. A társulat, Károlyi Tiborral az élen jelentős anyagi forrásokat fordított a lecsapolási munkálatokra, így ezek gyorsan haladtak, mintegy egy
