Szőcs Péter Levente (szerk.): Berveni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Historical data
Interiorul bisericii reformate din Berveni A börvelyi református templom belseje The interior of the Calvinist church of Berveni Berveni după sosirea şvabilor. în acest fel, satul ajunge să reprezinte un element oarecum unic în zonă, cu locuitori de aceeaşi etnie şi aceeaşi confesiune, cea protestantă. Viaţa locuitorilor din Berveni a fost influenţată pe tot parcursul îndelungatei istorii a localităţii de 22 környékbeli falu lakosainak, a börvelyieknek is fizetniük kellett a láp környékére jellemző csíkadót. A 17. század közepén Börvely lakosságát gazdasági hanyatlás sújtotta. A jobbágyok száma a szabad parasztokéhoz képest jelentősen megnövekedett, a lakosság vagyona ugyanakkor lecsökkent. 1648-ban a faluban 138 ökör volt, ezekkel a falusiak kielégítő megélhetést biztosíthattak maguknak. Néhány év alatt számuk 12-re csökkent és 11 börvelyi család teljesen nincstelenné vált. A Báthori család kihaltával, a 17. században Börvely a Bethlen család birtokába került, majd rövid idő múlva a Rákócziak tulajdona lett. A Szatmári béke (1711) után a Károlyi család, a nagy győztes kapta meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem elkobzott vagyonából. Ettől kezdve a 20. századig Börvely a Károlyi grófok birtoka maradt. Börvely egyike a vidék azon településeinek, ahová a lakosságszám jelentős csökkenése ellenére sem telepítettek svábokat a 18. század folyamán. Viszont a helyi református lelkész, Bodoki Henter Márton, ösztönzésére háromszéki székelyeket telepítettek a faluba. Ide telepedtek át, továbbá, a szomszédos falvak magyar lakosai is, akiket a 18. század folyamán kiszorítottak a svábok. Ezáltal a falu református magyar lakosságával egyedivé vált a környéken mind nemzetiségi, mind felekezeti szempontból. A történelem során az Ecsedi-láp környezete a börvelyiek mindennapjaira is rányomta bélyegét. A falu egy lápba nyúló, félszigetszerű földnyelven terült el, amelyről az egyetlen járható út Kálmánd felé vitt. Az Ecsedi-láp három oldalról övezte a települést, így lakóinak alkalmazkodniuk kellett a mocsaras vidék által megkövetelt sajátos gazdálkodási módokhoz. A
