Szőcs Péter Levente (szerk.): Berveni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Archaeological discoveries
lungimea depăşea probabil 20 m. Acest tip de casă a fost compartimentat în trei celule: prima pentru locuit, de regulă cu o vatră de foc, a doua de trecere şi de depozitare, iar a treia, în spate, reprezenta grajdul pentru vite. Analogii pentru asemenea construcţii există la popoarele germanice din nordul Europei, dar ele apar sporadic şi în Europa Centrală. Locuinţele descoperite la Berveni-Holmoş atestă prezenţa unei elite de origine germanică în epoca romană târzie pe malul sudic al mlaştinii Ecedea. Materialul arheologic descoperit la Holmoş este compus din fragmente ceramice modelate la roată, ceramică romană de import, un vas de bronz roman, reparat de barbari, o fibulă cu picior întors dedesubt. Indicii pentru contactul cu dacii liberi sunt oferite de fragmentele de ceşti dacice descoperite împreună cu obiectele de origine germanică. Alte aşezări din epoca romană sunt cunoscute de la Ágerdő, Kántor tag, Korán tag. Din aceste puncte provin fragmente ceramice modelate cu mâna şi la roată, fragmente ceramice ale unor vase de import romane şi fusaiole. în perimetrul localităţii Berveni sunt cunoscute şi mai multe descoperiri de monede romane din argint. Astfel, de la Cetate au fost recuperate două monede emise de împăratul Antonius Pius în anul 141 şi respectiv în anii 153-154. La Holmoş a fost găsită o monedă de la Hadrian, emisă între 132-134. în epoca migraţiilor scade intensitatea locuirii zonei. Descoperiri din această perioadă, reprezentând câteva fragmente ceramice şi o aplică din bronz, au fost identificate la Cetate. Două aşezări din evul mediu timpuriu, din perioada secolelor XI-XIII, au fost 14 és az ezeket kiszolgáló gödrök tartoztak. Miután ezeket elhagyták, föléjük több felszíni lakást emeltek. A lakóépületek igen érdekesek, mivel szokatlanul nagy belterülettel rendelkeztek: szélességük 6-7 m lehetett, hosszúságuk a 20 métert is elérhette. Az egyik alaposabban feltárt nagyméretű lakás három részre tagolódott. Az első rész lakásul szolgált és tűzhellyel volt ellátva, a második átjáró és élelemtároló szereppel rendelkezett, míg a hátsó rész istálló lehetett. Ennek az építménynek a megfelelői Észak-Európában a germán törzseknél találhatók meg, de szórványosan Közép-Európában is megjelentek. A kutatás jelenlegi állása szerint a fent említett lakások egyedülállóak a Kárpát-medencében, és egy germán elit jelenlétére utalnak a római császárkor kései szakaszában az Ecsedi-láp déli területén. A Halmoson feltárt lakás leletei korongon készült edénytöredékekből, importált római kerámiából, valamint egy római eredetű bronzedényből állnak. Ez utóbbi tárgyat többször befoltozták a barbár műhelyekben. A keltezés szempontjából jelentősnek mondható az aláhajtott lábú fibula jelenléte. A helyi szabad dákokkal is kapcsolatban állhatták, erre utalnak a germán eredetű kerámiával együtt előkerült dák csészetöredékek. Más, szintén császárkori leletekről tudunk még Ágerdő, Kántor-tag és Korán-tag lelőhelyekről. Ezek sorát a római császárkorban vert érmék egészítik ki, ilyenek a Várszigetről előkerült Antonius Pius érmék Kr. u. 141-ből és 153-154-ből, vagy a Halmosról származó Hadrianus kori érem 132-134-ből. A népvándorlás korban ritkábban lakott a vidék. Ebből a korból származó leletekről is tudunk: a Várszigetről kerámiatöredékek és egy bronz övlemez
