Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Andrid. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2011)

Valori etnografice - Néprajzi értékek

fost probabil toate semicirculare, astăzi păstrându-şi forma doar o mică parte. în momentul actual, curia serveşte drept şcoală generală.

Biserica reformată. în anul 1752, puţinele familii rămase protestante după schimbarea masivă a ritului în sat construiesc o mică biserică din lemn. Biserica actuală, cu o structură de cărămidă, a fost ridicată pe locul celei de lemn între 1804-1807, dar abia două decenii mai târziu are nevoie de reparaţii capitale, în urma cutremurelor care au zguduit zona în jurul anului 1830. Turnul cu ceas, încorporat în navă, a fost construit între 1858 şi 1860. Nava cu închidere semicirculară este prevăzută cu contraforturi şi prevăzută cu decoruri minimale. Mai ornamentat este frontonul, unde la nivelul turnului au fost create din tencuială cornişe proeminente. Uşa de intrare de pe aceeaşi faţadă este delimitată de ieşirea în rezalit a turnului şi de un timpan în partea superioară. în interior, turnul formează un portic cu un cor în partea superioară. Biserica ortodoxă „Sf. Arhangheli Mihail şi Gavril” datează din anul 1897. Este un edificiu de mici dimensiuni, cu turn pe trei nivele adósat navei.

Valori etnografice

Unul dintre elementele etnografice ce marchează trecutul ţinutului din Câmpia Ierului este arhitectura populară tradiţională. Fiind o zonă de câmpie mlăştinoasă, materialele de bază ale construcţiilor unei gospodării au fost: lutul, lemnul, stuful, trestia şi papura. Casele ţărăneşti din secolele al XVIII - XIX-lea se făceau cu pereţii din pământ bătut cu maiul în cofrage de lemn. Primele tipologii de case ale oamenilor simpli erau cu o cameră sau cameră cu bucătărie (tindă). Mai târziu aceste construcţii s-au extins la două camere şi tindă (cu cămară de alimente), fiind între-44

református hívő egy kicsi fatemplomot épített. A ma is álló, téglából épített templomot 1804-1807 között emelték ennek a fatemplomnak a helyére. Csaknem két évtizeddel később az épület teljes felújításra szorult a vidéket sújtó 1830-as földrengés miatt. Órával ellátott, hajóba ágyazott tornyát 1858 és 1860 között építették. A félköríves záródású hajója támpilléres, kevés díszítéssel. Homlokzata számít díszesebbnek, ahol a torony szintjén vakolatból kiálló párkányokat hoztak létre. Ugyanazon a homlokzaton elhelyezkedő bejárati ajtaját a rizalitosan kiugró torony határolja, valamint a fölötte álló timpanon. A torony belsejében alakították ki a karzat feljáratát. A Szt. Mihály és Gábor Arkangyalok ortodox templom 1897-ben épült. A kisméretű épület arculatát a hajóhoz ragasztott háromszintes torony határozza meg.

Néprajzi értékek

Az Érmellék vidékére jellemző népi kultúra megnyilvánulásainak egyik eleme a hagyományos népi építészet. Mivel lapos, mocsaras vidékről beszélünk, a parasztgazdaságok alapvető építőanyagai az agyag, a fa, a nád, a sás és a gyékény voltak. A 18-19. századi parasztházak falát sárból döngölték. Az egyszerűbb emberek egyszobás vagy egyszobás pitvaros házakat emeltek. Később elterjedt a kétszobás, pitvaros (kamrás) típus, melyet a ház folytatásaként még istállóval is kiegészítettek. A házak az utca vonalára merőlegesen épültek, elől tisztaszobával, hátul pedig lakószobával. A 19. század végi lakóházak falait döngölt föld és vályogtégla (agyag, pelyva keverékéből készült égetetlen tégla) társításával építették. Később égetett téglát is használtak, vályoggal vegyesen. Az időjárás okozta károsodások elhárítására tornácot alakítottak ki az épület elejének teljes hosszában. Az 1970-es évektől kezdődően több hagyományos házat is átalakítottak, a nádfedelet pala-, bádogvagy cseréptetőre cserélték. A hagyományos kétszárnyas ab-