Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Andrid. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2011)
Mărturii arheologice
în secolul XII î. Hr se produc mari transformări care dau naştere culturii Gáva, civilizaţie a cărei origini sunt considerate tocmai teritoriile cuprinse între nordul Câmpiei Tisei şi Munţii Oaş- Gutái - Ţibleş. Identificată de unii arheologi cu populaţia tracilor nordici, această civilizaţie cunoaşte o evoluţie spectaculoasă, ocupând teritorii întinse între Tisa şi Carpaţi, trecând şi în Galiţia şi partea nordică a Moldovei. Pe întreaga arie a acestei culturi, pe înălţimi sau pe insule din mlaştini, sunt înfiinţate mari aşezări fortificate, adevărate centre tribale. O astfel de fortificaţie, recent cercetată arheologic, a fost înfiinţată şi pe grindul Corlat de la Andrid. Acest grind a fost fortificat pe o suprafaţă de 18 ha. în fortificaţie se retrăgeau probabil locuitorii aşezărilor situate de-a lungul terasei, identificate pe teritoriul Andridului la Hóimul Sălăcii, Canton- Ferma Kandel, şi al Dindeştiului la Cetate, Via Veche, Grădina lui A. Donca şi Blocul specialistului. Fără a-i dispărea complet caracteristicile, civilizaţia Gáva decade pe parcursul secolului VII î. Hr. Pe teritoriul comunei Andrid următoarea locuire atestată este din vremea celţilor, care sosesc dinspre vest la mijlocul secolui IV î. Hr. Celţii reuşesc să se impună ca urmare a venirii lor în număr mare, dar şi datorită civilizaţiei lor înaintate. Un element decisiv a fost metalurgia performantă stăpânită de aceştia, care le-a permis confecţionarea unor arme de fier eficiente (spade lungi şi vârfuri de lance). în ceea ce priveşte urmele celtice de pe raza comunei Andrid, mai cunoscute sunt cimitirul de la Dindeşti (Ograda Negreanului) şi cuptoarele de olari de la Andrid (Nisipăria de lângă Ferma zootehnică), ambele cercetate prin săpături arheologice. Urmele unor aşezări sau cătune celtice au mai fost identificate şi în alte patru puncte de pe teritoriul Andridului şi Dindeştiului. Cultura materială din mai multe aşezări şi necropole din zona Careiului, arată supravieţuirea unor elemente din cultura materială autohtonă pe perioada dominaţiei celtice. 14 Ennek a régészeti műveltségnek a területén, úgy a magaslatokon, mint a lápi szigeteken, hatalmas erődítményeket, valóságos törzsi központokat hoztak létre. Egy ilyen, nemrég feltárt erődítmény létezett Érendréden a Korlát nevű lápi gerincen is. A telep 18 ha kiterjedésű területen volt erődítve. Valószínűleg ide menekültek a terasz hosszában elterülő települések lakói: az Érendréd területén feltárt Szalacsi domb, Canton-Kandel, Érdengeleg területén a Vár, a Régi Szőlős, Donca A. kertje és a szakemberek tömbháza lelőhelyeken azonosított telepeken élő közösségek. Anélkül, hogy jellegzetességei teljesen eltűntek volna, a Gáva civilizáció a Kr.e. 7. századra hanyatlásnak indult. A következő település nyoma Érendréd község területén a kelták idejéből származik, akik nyugat felől érkeztek a Kr.e. 4. század közepén. A nagy létszámban érkező és fejlett civilizációval rendelkező keltáknak sikerült átvenni az uralmat. Anyagi műveltségük meghatározó eleme volt a fejlett fémfeldolgozó technológia, amely hatékony vasfegyverek előállítását tette lehetővé (hosszú kardok, lándzsahegyek). Ami az Érendréd község területén feltárt kelta nyomokat illeti, a legismertebbek az Érdengelegen feltárt temetkezések (Negreanu kertje), valamint az érendrédi fazekaskemencék (az állattenyésztési telep melletti homokbányából), mindkét helyen régészeti kutatásokat is végeztek. Településvagy tanya-nyomokat azonosítottak Érendréd, illetve Érdengeleg további négy pontján is. A Nagyárolyi-síkságon található települések és temetők leletei azt mutatják, hogy a helyi anyagi kultúra egyes elemei tovább éltek a kelta uralom időszaka alatt is. A kelta uralom ereje a Kr.e. 2. században megszűnt, erre utal, hogy a Nagykároly környéki síkságon lévő temetőiket már nem használták. A terület politikai hatalmát a dákok vették át, akik - főleg Burebista királysága idején - jelentősen megnövelték hatalmukat a vidéken. A dák korszakból származó kincsleletet került elő Érendréden a 19. század
