Szőcs Péter Levente (szerk.): Complexul Memorial Ady Endre. Ghid (Satu Mare, 2020)

Vis despre o prisacă - Álom egy méhesről

28

VIS DESPRE O PRISACĂ

Să schimbi Parisul pe-un cătun, Linişte, flori înmiresmate,

Albine zumzăind sub tei,

Copii gălăgioşi râzând,

Fotoliu vechi şi ochelari.

Vis răcoros lângă prisacă,

Şi cei ce-s rodul cărnii mele,

Copiii mei şi nepoţeii Nebuni şi puşi pe ghiduşii Mi s-ar juca prin barba albă.

Şi în amurg un vechi ceaslov Scăpându-mi dintre mâini bătrâne, Sus, cerul cel strălucitor:

„Plecaţi să vă culcaţi, copii,

Bunicul vostru cată-n stele”.

Şi eu de-aici, de la prisacă, Lumea-aş străbate-o-n lung şi-n lat, Surâzător şi fericit,

Zburând pe-un gând orgolios Poate-aş ajunge şi-n Paris.

Cu chip de lună, încâlcită, Ademenind cu mii taine îmi vine Viaţa şi mă cheamă.

Iau cupa-n mâini şi-i râd în faţă : „Ce cauţi, vrăjitoare pală?”

Şi la prisacă-n noaptea sfântă Din pacea mea s-ar înâlţa Curat, puternic, îndrăzneţ Şi cald ca glia câte-un gând Şi l-aş sufla peste Pământ. (Traducere de Paul Drumaru)

ÁLOM EGY MÉHESRŐL

Páris helyett: falu csöndje, Csöndes Ér, szagos virágok,

Zöngő méhek s hárs alatt Hahotázó gyermekek,

Okuláré és karos-szék.

Méhes mellett hűvös álmok S kik szakadtak ágyékomból, Unokák és gyermekek,

Bolondok és pajkosak, Babrálgatnák ősz szakálam.

Alkonyaikor ósdi könyvet Ejtenék ki vén kezemből.

Fölöttem az Ég ragyog:

»Hess, aludni gyermekek, Csillagot néz nagyapátok.«

Méhes alól a világot Összevissza jól befutnám, Mosolyogva, boldogan, Ülve-szállva, gőgösen Talán Párisban is járnék.

Holdas képpel, ezer boggal,

Száz titokkal, ígérettel Jön az Élet s csalogat,

Kupát fogok s nevetek:

»Nem kellesz, sápadt boszorkány.«

Méhes mellől szent, nagy éjben Békés lelkemből szállnának Bátor, tiszta, szűz, erős,

Földszagú gondolatok S küldném őket a világba.