Szőcs Péter Levente (szerk.): Complexul Memorial Ady Endre. Ghid (Satu Mare, 2020)
Paris
luni la Paris. Astfel că, înainte de luna mai nu trebuie să mă întorc în nesuferita Budapestă. Chiar dacă ziarul vrea să mă oblige, sunt decis să îmi prelungesc oricum şederea până în mai. Poate până atunci se vor îmbunătăţi şi condiţiile de acasă. Aici la Paris abia a fost iarnă. De două ori a nins, dar sa topit imediat. Noua mea locuinţă este într-un hotel comod, eu având o cameră foarte frumoasă. Familia Diósy este foarte recunoscătoare pentru cele trimise. Şi au fost extraordinare şi sarmalele. Atâtea am mâncat, încât aproape m-am îmbolnăvit. Familia Diósy vrea să vă trimită un set de vase de cupru în schimbul celor primite. Iar eu vă rog frumos, mamă, să mai trimiteţi o oală de sarmale cu slănină. La Mecenţiu şi în judeţ nu-i nimic nou? Mă înjură mulţi? îmi închipui cât de tare mă urăsc concetăţenii mei proşti. Lajos a promis, dar nu trimite cotidianul Szilágy. [...] Dragi părinţi buni, Vă sărută de o mie de ori fiul vostru fidel Endre. Adresa familiei Diósy: A. M. A. Diósy 92 Rue de Levis. Adresa mea: M. E. de Ady 15 Rue Constantinople, Paris” ADY ENDRE CĂTRE FAMILIA DIÓSI ÖDÖN [Mecenţiu, mart. 1908] „Dragi mei Adél şi Dodó, nu ştiu dacă Dodó s-a reîntors din Nizza? îl invidiez, pentru că aici e noroi până la brâu, avem o primăvară foarte nenorocită. Nu aţi scris dacă sarmalele şi slănina au ajuns şi dacă au fost bune? Nu primesc de cinci zile ziarul Le Matin. Mă simt aiurea. Mi-e frică să plec la Budapesta chiar şi pentru câteva zile. Nu pot dormi nici acum, noaptea veghez cu febră, tuşind. Cu Budapesti Napló nu am rupt definitiv. Pălyi e aşa de bun, de zece ori mai puţine i-am făcut decât lui Vészi, şi mă roagă să nu mă despart definitiv de ei; şi chiar ar fi inuman să fac astfel. La mijlocul acestei luni, sau poate după, mă voi duce totuşi la Budapesta. Acolo rezolv ce este de rezolvat şi dacă se poate, aş pleca de la Mecenţiu la Paris. Şi săraca mama mea, care acum văd că suferă mai mult ca oricând din cauza bădărăniei tatălui meu, este disperată. Ea spune că are o presimţire că va muri aşa ca să rămân acasă. Ii promit că nu voi mai sta la Budapesta. Din Paris mă voi întoarce direct acasă. Nu mă duc niciunde, nu interacţionez cu nimeni. De mâncat, mănânc exagerat de mult şi mă îngraş, dar nervii mei sunt la pământ. Sărut pe mama lui Adél, îl îmbrăţişez pe Dodó. Ady” sikerülni fog még pár hónapig Párisban maradnom. Szóval május előtt nem kell visszamennem az utálatos Budapestre. Ha a lap kényszeríteni akar, el vagyok szánva s májusig legalább csak azért is kihúzom. Hátha addig valamicskét javulnak otthon az állapotok. Itt Párisban alig volt tél. Kétszer esett egy kevés hó s mindjárt elolvadt. Új lakásom egy kényelmes szállodában van, nagyon szép szoba. Diósyék nagyon hálásak a küldeményért. És pompás is volt a töltött káposzta. Majdnem betegre ettem magam. Diósyék akarnak édes anyámnak egy szép réz-edény készletet küldeni viszonzásul és az elküldött edények fejében. Én meg szépen kérem édes anyámat, tessék még egy fazék káposztát küldeni a szalonnával. Hát Mindszenten és a megyében semmi újság? Szidnake sokan engem? Képzelem, hogy ostoba földieim hogy utálnak. Lajos megígérte, de nem küldeti a „Szilágy”-ot. [...] Édes jó szüléimét ezerszer csókolja hű fiuk Endre Diósiék címe: A. M. A. Diósy 92 Rue de Levis. Az én címem: M. E. de Ady 15 Rue Constantinople Paris” ADY ENDRE LEVELE DIÓSI ÖDÖNÉKNEK [Érmindszent, 1908. márc.] „Édes Adél és Dodó, nem tudom, Dodó visszaérkezett-e Nizzából? Irigylem, mert itt derékig érő sár s nagyon nyomorúságos tavasz van. Nem írtatok arról, hogy a töltött káposzta és szalonna megérkezett, s jó volt-e? A Matin-okat nem kapom öt nap óta. Furcsán vagyok. Budapestre még pár napra is félek fölmenni. Aludni most se tudok, éjjel virrasztók lázasan, köhögőn. A Budapesti Napló-val teljesen nem szakítottam. Pályi olyan jó, tizedrészannyit se tettem neki, mint Vészinek, s úgy kér, hogy teljesen ne szakítsak, hogy embertelenség volna másként tennem. E hó közepe táján vagy után néhány napra mégiscsak fölutazom Bpestre. Ott elvégzem az elvégzendőket, s ha csak lehet, már Mindszentről egyenesen utaznék Párisba. Szegény anyám, aki, most látom, többet szenved az apám durvaságától, mint valaha, kétségbe van esve. Azt mondja, előérzete van, ő meghal, maradjak itthon. Ígérem is neki, hogy Budapesten nem fogok lakni többé. Párisból majd egyenesen hazajövök. Nem járok sehova, senkivel se érintkezem. Enni borzasztóul sokat eszem, hízok is, de az idegeim rosszak. Adél kezeit csókolom, Dodót ölelem Ady” 24
