Kereskényi Sándor: Complexul Memorial Ady Endre. Emlékmúzeum (Satu Mare, 2007)

Ady Endre şi meleagurile natale - Ady Endre és a szülőföld

poéta şi prozatoarea de mai târziu, au urmat exemplul dat de poet, cei doi desfăcându-şi aripile şi zburând spre înălţimi necunoscute.

Pământul natal într-un sens mai larg — de la Cărei până la Zalău — în esenţa lui, nu se prea deosebea de mica lume din Mecenţiu. Cărei şi Zalău erau nişte somnoroase orăşele provinciale. Cei patru ani petrecuţi, între 1888 şi 1892, la gimnaziul catolic din Cărei, au oferit un bun prilej tânărului Ady, de a face cunoştinţă cu exponenţii micii burghezii ambiţioase, cultivate, şi pătrunse de un sentiment de patriotism local. Astfel, experienţele acumulate la Cărei au contribuit foarte mult la formarea identităţii sale calviniste. La gimnaziu Ady redacta gazeta şcolară, era socotit foarte talentat, devenea din ce în ce mai popular, dar cu toate acestea făcea parte din rândul băieţilor care veneau din mediul rural protestant. Probabil că şi datorită unor frustrări, ceilalţi patru ani de gimnaziu, pertecuţi în cadrul unei instituţii de învăţmînt cu puternice tradiţii reformate, cum era cel de la Zalău, le-a considerat mai utile. Aici inmediat şi-a asumat valorile protestante, antihabsburgice. Primele sale poezii, recitate în cadrul cercului literar al gimnaziului, s-au născut dintr-un spirit independentist, şi sub egida idealurior împărtăşite la Zalău, şi-a conceput nişte „planuri de cucerire a lumii".

Insă nu era deloc uşor se se lepede de convenţiile ideologice şi poetice. în primele

református ifjú identitástudatának erősödéséhez. Nagykárolyban Ady népszerű, tehetséges diák volt, diáklapot szerkesztett, de nem számított másnak, mint szegény, vidéki protestáns gyereknek. Feltehetően az itt beszerzett lelki zúzódások tették annyira alkalmassá arra, hogy olyan gyorsan a magáévá tegye, 1892-1896 között, a zilahi református kollégium függetlenségi, Habsburg-el lenes, kurucos-protestáns értékrendszerét. Első ottani önképzőköri sikerei ugyanis ennek a szellemiségnek a jegyében születtek. Amint nagyratörő, „világhódító” tervei is.

Nem volt könnyű megszabadulni a konvencióktól. Ady első zsengéiben, de pályakezdő verseiben is a kitörés igényét szinte takarják a korabeli manír és modor, a megszokás képei. Igaz ez a közéleti és magánéleti témákra egyaránt. Táj és történelem kapcsolata is a korabeli almanach-líra tetszetős festőiségébe burkolva jelenik meg, hazafiaskodó öntetszelgéssel. Aztán hamarosan helyet követel magának a sorsára hagyott táj, a pusztuló vidék képe is, a láp-Magyarország motívuma. Innen ível fel ez a költészet odáig, ahol már a szülőföldi táj a személyes élet, a magyar sors, a nemzeti történelem hiteles és hatásos jelképévé válik.

Az Értől az Óceánig zl életműre szolgáló érvénnyel fogalmazza meg a kitörés erkölcsi parancsát. A részlegessel, a töredékessel meg nem békülő teljesség-etika imperatívuszát. A