Kereskényi Sándor: Complexul Memorial Ady Endre. Emlékmúzeum (Satu Mare, 2007)

Ady Endre şi meleagurile natale - Ady Endre és a szülőföld

6/

socotea „urmaş al lui Árpád", dar care era legat de nobilime mai mult prin amintiri de familie aproape uitate, decât de situaţia sa materială prosperă. Mama poetului, Pásztor Măria (1858-1937) se trăgea dintr-o familie de preoţi reformaţi. Poetul nu rareori se autocaracteriza ca „descendent al preoţimii".

Tatăl trudea pe mica sa proprietate de dimineaţa până seara. Totodată era ambiţionat să intre în înalta societate. Era foarte mândru de originea familiei. Pe fiii săi, pe Endre şi Lajos (1881-1940) i-a trimis la şcoli renumite, dorind să-i facă „domni". Dorinţa ascensiunii sociale era atât de adânc implantată în sufletul băieţilor, încât, mult mai târziu, mulţi dintre prietenii poetului au observat în cazul său un furios sentiment de

Ady Lőrinc kis földjén kínlódott, s közben felfelé nézett, az urak világára. Közéjük szeretett volna mindenképp kerülni. Sokszor megbántottan, nyers indulattal emlegette ősi nemességét, s fiait, Endrét és Lajost (1881—1940) azért íratta be magasabb iskolákba, mert, mint mondta, „urakat szeretett volna nevelni belőlük". A kiemelkedés vágyát annyira a fiúkba plántálta, hogy később a költőről például több kortársa feljegyezte: gondolkodását és viselkedését sokszor izzó szociális sértettség jellemezte. Feltételezhetjük, hogy ez nagymértékben befolyásolta művészi magatartását is.

Míg Ady Lőrinc legbensőbb gondolatait a kisnemesi élet képzelt és vágyott-