Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Epoca romană şi perioada timpurie al migraţilor
Igen valószínű, hogy a Felső Tisza medencéjének dák várai felé masírozó csapatok útközben földből készült meneterődítményeket építettek megyénk területén is. Az elmúlt években Felsőszopornál 6 km hosszúságban kutatták azt a demarkációs vonalat, amelyet a limes Porolissensis előtt hoztak létre, s amely talán Traianus Daciájának a határvonala is lehetett. Dacia helyzetének Hadrianus-féle rendezése után, megyénk területét több olyan törzs is lakta, amelyet a rómaiak barbároknak neveztek. A római légiók lerombolták a dák erődítményeket és szent helyeket, a vidék lakossága azonban tovább folytatta a maga termelő munkáját a római korban is. Erre utalnak bizonyos régészeti leletek is, valamint az ásatások során előkerült dísztűk (Aranyosmeggyes-^wcw/eu, Ákos-Krasznahíd és Majtinyi rét). A Kr. u. 160-180-as években, a markoman háborúk idején, a gótok északról a Fekete tenger felé vándorlása által kiváltott összpontosított barbár támadások szétzúzták a dunai limest. Ebben az időben hatolnak be Szatmár megye területére a hasding vandálok és a viktoválok. A germán harcosok hamvasztásos temetkezési szokásaira utalnak az Apa, B uj á n h áza fí élű vára lelőhelyeken talált hajlított kardok, lándzsahegyek, sarkantyúk, de az Aranyosmeggyes- La Leşu (kát. sz. 201-210) dák temetőből előkerült leletek is. Feltehető, hogy az említett germán behatolás békés jellegű volt, s az elsőként érkező kisebb harcos-csoportok megtelepedtek a helyi dák lakosság körében. A markoman háborúkat követő időszakban Szatmár megye területén az anyagi kultúra szoros összefüggésben alakult Közép-Európa régészeti jelenségeivel. Kialakult egy vegyes jellegű dák-germán kultúra. A telepeken, a dák csészék (Felsőszopor-ToguZ lui Cosmi kát. sz. 182, 183, Aranyosmeggyes-Şwadeu kát. sz. 184) és a dák hagyományok alapján készült, hullámvonalas övvel díszített edények mellett, számos germán régészeti anyag került elő, amely a Przeworsk kultúrához köthető (Pete-Határátkelő, kát. sz. 185). Az archaikus, kézzel készített, bikónikus vagy fekete, finom anyagú germán edények együtt jelentkeznek 68 a jellegzetes szerkezetű földbemélyített házakkal. Ezeknek három vagy négy cölöpjük van a keskenyebb oldalon, vagy egy sorban helyezkednek el. Jellegzetes régészeti jelenségek még a négyszögű, kiégetett falu gödrök, amelyek a Szatmári síkság szinte mindegyik telepén jelentkeznek. Sajátos az Aranyosmeggyes-Şuculeu telep, ahol egy fazekas központ léte dokumentálható, ahol tárlóedények gyártására specializálódtak. A nagy hagyományokra visszatekintő kerámiaégető kemencék mellett, a régészeti leletanyag nagy része dák jellegű. A közép-európai barbarikum anyagi kultúráját ebben az időszakban a kulturális sajátosságok egybemosódása Groapă rectangulară cu pereţi arşi de la Supuru de Sus-Val Roman Négyszögű gödör kiégetett fallal, Felsőszopor-Római sánc Rectangular pit with burned walls from Supuru de Sus-Val Roman jellemzi, amely leginkább a római hatások átvételében nyilvánul meg. Az import árukon kívül - mint például a Szilágykorond-Lű Izvoare (kát. sz. 197) lelőhelyen talált terra sigilata edény, az Ákos-Majtinyi rét (kát. sz. 196), Lázári-Lubi tag (kát. sz. 194) és Pete-Határátkelő lelőhelyeken talált római fibulák, vagy a Börvely-Halmoson talált bronz edény (kát. sz. 192) - a barbárok, a 3. század második felében, átvették a finom anyagú, pecsételt kerámia
