Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Prima epocă a fierului
közösséget érintő szertartások - kincselrejtések - keretében. A nagykiterjedésű erődített telepek (Kányaháza, Érkávás) megjelenése a törzsi szövetségek erős integrálására enged következetni. Elitjeik vezetésével ezek a közösségek jelentős társadalmi energiát voltak képesek mozgósítani. Ezt a törzsi központok köré épített kiterjedt erődrendszerek építése is mutatja. A központi erődített telepek körül számos kisebb telep helyezkedett el, ahol a gazdasági tevékenységek jelentős része folyt. A gabonafélék termesztésének jelentőségére utal a sarlók nagy száma a bronzdepókban: Szilágypér (kát. sz. 150), Peleszarvad (Kát. sz. 149). Ugyanakkor a tokos füles balták nagy száma ezekben a bronzdepókban a fafeldolgozás jelentőségének fokozódását jelzi. Ez feltehetően összefüggésbe hozható az erdőirtások intenzitásával is, melynek célja új, a mezőgazdaságra alkalmas területek kialakítása. Az állattenyésztés, főleg a szarvasmarha-tenyésztés, is nagy szerepet játszott, ahogy azt a gyakori állatábrázolások és az állatcsont vizsgálatok is mutatják (Érkávás, kát sz. 146). A kora vaskor középső szakaszából kevés szatmári leletet ismerünk. (Ha. C). Az anyagi és szellemi kultúrában bekövetkezett változások alig észlelhetők, amit az is érzékeltet, hogy a Gáva kultúra népessége folytatólagosan lakta korábbi településeit, nem változtatott szállásterületet. Azonban főleg az anyagi kultúrában mégis jelentkeznek olyan jelenségek, amelyek a Kárpátoktól keletre eső területekről származnak, „kimmer” eredetűek. Ezekre az új jelenségekre elsősorban a Vetésről ismert bronzkincs utal (kát. sz. 151) amely keleti típusú tárgyakat tartalmaz: zablákat, zabla-oldaltagokat, valamint lószerszámra felvarrt bronzlemezeket. Valószínű, hogy ugyanebbe a horizontba sorolhatók a Csomaköz-Malomháta lelőhelyen feltárt temető M5, M22b és M35 számú sírjai, valamint a Lázári- Lubi tag többrétegű telep kora vaskorra keltezhető egyes objektumai (gödrök). A késő Hallstatt kor (Ha. D, Kr. e. 6-4. század) aránylag jobban ismert, ami az utóbbi időkben végzett kutatásoknak tulajdonítható Kálmánd-Kraszna part, Kismajtény-Dombhát, Nagykároly-Kozárd, Genes-Agyagbánya telepeken. Ezeket egészítik ki a temetkezések: Szaniszló- Homokosdomb, Nagykároly-Pegi vasöntő műhely. Ebben a periódusban már jelentősen átalakul az anyagi kultúra: igazán most terjednek el a vasból készült szerszámok, fegyverek és ékszerek, s ami talán ennél is jelentősebb, a kézzel formált, még Gáva tradíciójú edények mellett (kát. sz. 154), megjelennek a fazekaskorongon készült kerámia edények (kát. sz. 152, 153). Északnyugat Románia területén, telepek vagy temetők jól keltezhető régészeti együtteseiben feltárt kerámia leletek 25-30%-át jelentik a fazekaskorongon készült edények. A korongolt kerámia ilyen nagy aránya arra utal, hogy ezeket feltételezhetően helyben készítették, mivel ekkora mennyiséget nem lehetett importálni, annak ellenére, hogy eddig nem tártak fel vidékünkön fazekasműhelyeket és edényégető kemencéket. A fazekasság új technológiájának megjelenése úgy tűnik, hogy a görög világhoz, vagy esetleg a balkáni trákokhoz köthető. Az edények jó minőségű agyagból készültek, szürke, világosbarna vagy narancssárga színűek, jól kiégetettek. Mindezek és a különböző típusú edények felületének megmunkálása, de egyes formai jegyek is - a két vagy három részből álló, magasan a szájperem főié emelkedő fülek, valamint a kantharros típusú kétfülű edények - inkább a görög világ felé mutatnak. Leginkább, a Fekete-tenger északi partvidékén alapított görög gyarmatvárosok hatása valószínűsíthető. (Berezán szigete, Olbia és Hisztria városok). 53
