Szőcs Péter Levente (szerk.): Castelul de altădată Ghidul castelului Károlyi, Carei, şi al expoziţiei de interioare istorice (Satu Mare, 2020)
"Past days of the Castle". Exhibition of historical interiors - "Das ehemalige Schloss". Die historisce Interieursausstellung
♦ Sufragerie Este una dintre încăperile principale, indispensabilă oricărui spaţiu de locuit, indiferent de statutul social al proprietarului. Cu toate acestea, între sufrageriile înaltei societăţi şi cele burgheze, de exemplu, există deosebiri majore, dictate tot de etichetă. Una dintre cele mai semnificative diferenţe constă în modul de utilizare a încăperii, care, în cazul înaltei societăţi, este rezumat exclusiv la perioada meselor zilnice. Totodată, tot în cazul elitei sociale, sufrageria constituie probabil unicul spaţiu care reuneşte, de două sau trei ori pe zi, întreaga familie. în cazul primirii oaspeţilor la masă, sufrageria devine instantaneu un spaţiu formal, destinat aceluiaşi scop al reprezentării sociale. Această valenţă duală a sufrageriei trebuie să fie reflectată de la nivelul amplasamentului, dimensiunilor, mobilierului, până la cel al decoraţiilor şi accesoriilor. Mobilierul, în special scaunele şi masa de dimensiuni mari, situate în centrul încăperii, sunt realizate din lemn masiv de culoare închisă. Servind atât funcţiei de creare a unei atmosfere familiale, cât şi celei de prestigiu social, portretele de familie sau decoraţiile murale reprezintă un accesoriu de nelipsit, bogat cantitativ, al sufrageriei. Calitatea mobilierului este completată de cea a serviciilor de masă, a argintăriei, a broderiilor şi veselei de porţelan. Piese de interior: 1. Set masă cu scaune, sf. sec. XIX; 2. Dulap-vitrină şi bufet/credenţ, sf. sec. XIX; 3. Candelabre şi decor de masă cu ceas, sec. XIX; 4. Tapiserie suspendată cu scenă de grădină; 5. Portret Ştefan Károlyi (1845-1907), copie; 6. Sobă de ceramică, sec. 19.; 7. Ceas de perete, sec. XIX. ♦ Budoar Budoarul începând din secolul al XVIII-lea, era o încăpere destinată stăpânei casei, anume amenajată pentru primirea vizitatorilor. în secolul al XIX-lea, camera îşi pierde dimensiunea publică, transformându-se într-un spaţiu privat al femeii, echivalentului biroului sau a camerei de lucru bărbăteşti. Alegerea spaţiului destinat budoarului din totalul încăperilor castelului reprezintă unul dintre elementele cheie ale amenajării, este amplasat în aşa fel încât peisajul zărit de pe fereastră să fie cât mai plăcut şi este bine iluminat. în general, modul de amenajare a budoarului derivă direct din destinaţia sa: mobilierul, accesoriile, decoraţiile murale sunt ♦ Ebédlő Egyike a legfontosabb helyiségeknek, megléte minden lakás elengedhetetlen feltétele, függetlenül a tulajdonos társadalmi helyzetétől. Mindezek ellenére a polgári és a felsőbb arisztokrácia soraiba tartozók ebédlője közöt, az etikett diktálta hatalmas különbségek vannak. Egyike a legjelentősebb különbségeknek a helység használatának módjában nyilvánul meg, ami a felsőbb körök esetében kizárólag a napi étkezések idejére korlátozódik. Ugyanakkor, szintén a társadalmi elit esetében, az ebédlő jelenti talán az egyetlen helyet, ahol napi két, három alkalommal összejön az egész család. Ebéd- vagy vacsoravendégség esetén az ebédlő szinte csak a formális érintkezések helyszíne. Az ebédlő kettős funkciójának tükröződnie kell az épületen belüli helyében, nagyságában, bútorzatában, még a díszítésében és a járulékos kellékeiben is. A bútorzat legfontosabb darabja a nagyméretű asztal, körülötte székekkel a terem közepén helyezkedik el és sötét színű masszív fából készült. A családias hangulat, de ugyanakkor a társadalmi tekintély kifejezői a falakon elhelyezett családi portrék, mellettük a gazdag faldíszítmények is elengedhetetlen kellékei az ebédlőnek. A bútorzat minőségét kiegészítik az étkészletek, az ezüstök, a hímzések és porcelán tárgyak. Bútorzat: 1. Ebédlő-asztal és székek, 19. sz. vége; 2. Tálaló és pohárszék, 19. sz. vége; 3. Gyertyatartók és asztaldísz órával, 19. sz.; 4. Faliszőnyeg kerti jelenettel; 5. Károlyi István (1845-1907) portréja, másolat; 6. Cserépkályha, 19. sz.; 7. Falióra, 19. sz. ♦ A budoár A budoár a XVIII, századtól kezdődően a ház úrnőjének vendégek fogadására kialakított lakrésze volt. A XIX. században ez a típusú helyiség elveszíti nyilvános funkcióját és a hölgyek privát szféráját szolgálja ugyanúgy, mint a férfiak úgynevezett dolgozószobája. A belső berendezés kulcsfontosságú eleme, a kastély termei közül kiválasztani a budoárnak legmegfelelőbb helyiséget. A kiválasztásnál az épület olyan körülményeit is figyelembe kell venni, hogy a szoba ablakai minél kellemesebb kilátást, valamint jó megvilágítást nyújtsanak. A funkciót a bútorok elhelyezésével is ki kell hangsúlyozni. Egy ilyen szoba
