Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii peste granită de la Szabolcs la Carei (Satu Mare, 2011)
Petreşti - Mezőpetri
1213. începând din secolul al XV-lea, satul aparţine familiei Hatvani. Mai târziu, familia Károlyi devine unul dintre proprietari. Localitatea este satul natal al poetului şi traducătorului Valentin Strava, cunoscut şi datorită activităţii sale de redactor al revistelor Dacia, Curentul Literar, Gazeta Literară. Este cel mai cunoscut traducător al poemelor lui Ady în limba română. Hotoanul este locul unde şi-a desfăşurat activitatea laborioasă preotul Vasile Pătcaşiu, militant de frunte pentru drepturile românilor sătmăreni. Biserica ortodoxă cu hramul Sf. Arhangheli Mihail şi Gavriil a fost construită în 1800, iar cea reformată în perioada interbelică. Până la sfârşitul secolului al XX-lea numărul enoriaşilor protestanţi a scăzut însă, ajungând în zilele noastre la mai puţin de 10. Satul este renumit şi pentru descoperirea, în hotarul localităţii, a două tezaure monetare, datate în secolele XVI-XVII. PETREŞTI Situată pe şoseaua E671 (DN19), la o distanţă de 53 km spre sud-vest de reşedinţa judeţului şi la 12 km de Cărei, comuna Petreşti se află în zona de contact dintre Câmpia Careiului şi Câmpia Ierului. Localitatea Petreşti este atestată documentar pentru prima dată în 1316, sub denumirea de Mezeu Petri. A aparţinut domeniului neamului Kaplony, iar ulterior a fost împărţită între două familii descendente: Vadai şi Károlyi, între care au existat numeroase conflicte de-a lungul secolelor privind această moşie. Situarea Petreştiului pe drumul ce lega două mari centre regionale, Satu Mare şi Oradea, l-a expus numeroaselor expediţii de jaf ale oştilor turceşti, austriece sau ale curuţilor. La sfârşitul răscoalei conduse de Rákóczi, satul s-a depopulat aproape total. în 1740, contele Alexandru Károlyi colonizează familii de şvabi la Petreşti, aduse din localităţile înconjurătoare. în secolul al XIX-lea istoria localităţii este marcată de două catastrofe, prima fiind cutremurul din 1834, iar a doua incendiul din 1875. în ianuarie 1945, peste 200 de şvabi au fost deportaţi în taberele de muncă forţată din URSS. Biserica romano-catolică închinată Sf. Elisabeta a fost construită în 1786. în timpul cutremurului din 1834, turnul bisericii s-a prăbuşit peste navă, distrugând aproape în totalitate lăcaşul de cult. Lucrări majore de renovare au loc după incendiul din anul 1875. Biserica reformată a fost construită în 1876 şi a fost renovată de mai multe ori. Reprezentativ pentru cultura populară specifică localităţii este Muzeul Şvăbesc, înfiinţat în 1993. Fiind amenajat într-o 46 szülötte Valentin Strava újságíró, szerkesztő, aki többek között a Dacia, a Curent Literar és a Gazeta Literară irodalmi folyóiratok szerkesztője volt, Ady Endre verseinek legismertebb román nyelvű fordítója. A falu papja volt Vasile Pătcaşiu, a románok politikai jogaiért vívott küzdelem egyik élharcosa. Az 1800-ban épült ortodox templomot Szt. Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelték. A református templom a két világháború között épült, egy nagy és gazdag gyülekezet emlékét hirdeti, mára a lélekszám azonban 10 alá csökkent. 1998-ban a szántói gyülekezet anyagi hozzájárulásával felújították. A település további nevezetessége az itt előkerült gazdag éremkincs, amelyet a 16—17. század fordulóján rejtettek el. MEZŐPETRI A község Szatmárnémetitől 53 km-re délnyugatra fekszik, a Nagykárolyi Homokhát és az Érmellék találkozásánál. A legközelebbi várostól Nagykárolytól 12 kmre található, az E671-es (DN19) főúton. Mezőpetri 1316-ból származik „Mezeu Petri” formában. A Kaplony nemzetség birtoka volt, leszármazottaik a Károlyiak és a rokon Vadai család a legfontosabb tulajdonosok a középkor folyamán. Mezőpetri a Nagyváradra vezető út mentén feküdt, ezért gyakran esett az átvonuló török, kuruc, labanc hadak prédájául. A Rákóczi-féle szabadságharc végén a falu szinte teljesen elnéptelenedett. Ezért Károlyi Sándor 1740-ben sváb családokat költöztetett ide. A 19. század során több természeti csapás érte a falut: az 1834-es földrengés után, 1875-ben nagy tűzvész pusztított a faluban. A falut a 20. század sem kímélte. 1945 januárjában több mint 200 embert hurcoltak el a faluból, közülük többen soha nem tértek vissza. Az Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus templom 1786-ban épült. Az 1834-es földrengéskor jelentős károkat szenvedett, tornya a templomhajóra zuhant. 1875-ben a templom leégett, ezután jelentős felújításra szorult. A református templomot 1876-ban építették, majd többször felújították. Az 1993-ban létesített táj ház Mezőpetri sváb kultúráját mutatja be. A gyűjteménynek helyt adó épület 1881-ben épült, a hozzá tartozó melléképületekkel, belső berendezéssel és a kiállított eszközökkel a helyiek 19. század végi, 20. század eleji mindennapjait eleveníti fel. Mezőpetri híres szülötte a nagy tudású nyelvész, Vonház István (Î 881-1945), aki behatóan foglalkozott a szatmári német telepítés történetével. Emlékére a községháza előtti parkban oszlopot állítottak.
