Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii peste granită de la Szabolcs la Carei (Satu Mare, 2011)
Căuaş - Érkávás
descendente: Károlyi, Vetési, Csomaközi şi Bagosi au posedat localitatea până spre sfârşitul secolului al XIV-lea, când Căpleniül a devenit proprietatea exclusivă a familiei Károlyi. Istoria localităţii este influenţată de cea a oraşului vecin, Cărei, din care a şi făcut parte oficial între anii 1969 şi 1990. Căpleniul a fost una dintre cele patru localităţi total depopulate, unde contele Károlyi a adus primii colonişti şvabi în anul 1712. Multe dintre familiile de colonişti s-au mutat în alte sate, unii s-au întors în locurile de baştină, neadaptânduse la noile condiţii de viaţă. In anul 1945, în urma deportării şvabilor în Uniunea Sovietică şi ulterior, din cauza emigrărilor masive, comunitatea germană din Căpleni s-a diminuat drastic. Cel mai important reper turistic al localităţii este complexul monastic ctitorit de familia Károlyi. In prima fază era o mănăstire de familie aparţinând neamului Kaplony, întemeiat, potrivit tradiţiei locale, în anul 1080. Prima menţiune a mănăstirii datează însă abia din anul 1268, iar în secolul al XV-lea este amintită în sursele scrise ca nefuncţională. Alexandru Karolyi iniţiază reconstruirea ansamblului mănăstiresc în secolul al XVIII-lea, dăruind-o ordinului franciscan. Cutremurul din anul 1834 a afectat grav biserica şi clădirile anexe ale mănăstirii. Următoarea fază de reconstrucţie a avut la bază planurile renumitului arhitect Miklós Ybl. Biserica reconstruită între 1841-4 848 a fost resfinţită cu hramul Sf. Anton. Complexul arhitectonic include şi cripta familiei Károlyi, unde şi-au găsit locul de odihnă veşnică 36 de membri ai familiei. Dintre ei, probabil cel mai cunoscut este Alexandru Károlyi, iniţiatorul tratativelor Păcii de la Satu Mare, una dintre personalităţile cele mai importante ale istoriei judeţului. CĂUAŞ Comuna este situată între Cărei şi Tăşnad, pe DN1F, pe malul râului Ier. Centrul comunei se află la o distanţă de 51 km de Satu Mare, 15 km Cărei şi 9 km Tăşnad. Conform recensământului din 2002, populaţia totală a comunei era de 2539 persoane. Pe lângă Căuaş, centrul unităţii administrative, comuna mai include localităţile: Ghenci, Ghileşti, Ady Endre, Hotoan şi Răduleşti. Localitatea Căuaş este menţionată pentru prima dată în scris în anul 1215. In evul mediu, cei mai importanţi proprietari erau familiile nobiliare Kávási şi Szántai Becski. începând cu secolul al XVI-lea, familia Károlyi deţine la rândul său o parte a satului, în secolul al XVII-lea, Căuaşul este devastat de tătari, preotul svábokat 1712-ben. Ekkor még szinte minden telepes elköltözött, megszökött vagy meghalt. Közel másfél évtized múlva említik újra az összeírások a falu sváb lakosait, akik rövidesen többségbe is kerülnek a településen. Az 1945-ös Szovjetunióba történt deportálás, illetve a kommunista korszak kivándorlásai miatt napjainkra a sváb közösség megfogyatkozott. A település legjelentősebb műemlékei a Károlyi családhoz kötődnek. Itt állt a Kaplony nemzetség monostora (a település neve is kezdetben Kaplonymonostor volt), amelyet a hagyomány szerint 1080-ban alapítottak. A kolostorról az első írott források csak 1268-ból származnak. A 15. századtól viszont nem maradt fenn több írott forrás, valószínűleg megszűnt. Károlyi Sándor a 18. század elején újjáépíttette a kolostort és ferences szerzeteseket telepített ide. Az 1834-es földrengés erősen megrongálta a kolostort a templommal együtt, ezért épült újjá a jelenleg álló, neoromán stílusú, templom és kolostor együttes Ybl Miklós tervei alapján. Az újjáépítés 1841-1848 között zajlott, Szent Antal tiszteletére szentelték. A szentély mögé építették a Károlyi család kriptáját, ahol a család 36 tagja nyugszik jelenleg. Közülük leghíresebb Károlyi Sándor, a szatmári béke létrehozója, a környék legbefolyásosabb földesura. ÉRKÁVÁS A község az Érmelléken, a Nagykároly és Tasnád közötti DN1F jelzésű úton található. Távolsága a megyeszékhelytől 51 km, Nagykárolytól 15 km, míg Tasnádtól 9 km. Lakossága 2002-ben 2539 fő volt, az ide tartozó települések a következők: Érkávás községközpont, Genes, liléd, Ady Endre (Érmindszent), Érhatvan és Újtanya. Érkávás település első említése 1215-ből származik. A középkor folyamán a legfontosabb birtokosai a Kávási és a Szántói Becski család. A 16. századtól kezdődően a falu határának legnagyobb részét a Károlyi család birtokolta. A 17. században egy tatár betörés pusztította el, amelynek a falu papja is áldozatul esett. Az 1882-ben épült ortodox templomot az Istenszülő születésének szentelték. Református temploma 1824-ben épült egy korábbi fatemplom helyére. A görög katolikus templom viszonylag új, 2000 után szentelték fel. A település központjában egy világháborús emlékmű is áll. Érkáváson született Aurel Popp (1879-1960) festő, Szatmár megye egyik legismertebb képzőművésze. Szülőházát emléktábla jelzi és műemléki védettséget élvez. A falu másik 40
