Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii peste granită de la Szabolcs la Carei (Satu Mare, 2011)
Carei - Nagykároly
Careii-rflüri Teatiul oraşului »Carmen S^,Iva« városi színház XlX-lea a adus şi calamităţi naturale care au provocat pagube importante: cutremurul din 1834, incendiile din 1836 şi 1887, acesta din urmă devastând aproape întregul oraş. Imaginea actuală a Careului este în mare parte rezultatul lucrărilor de reconstrucţie de după acest ultim incendiu. în cea de a doua jumătate a secolului al XlX-lea se dezvoltă spectaculos şi infrastructura transporturilor. în 1871 este inaugurată calea ferată Satu Mare - Debrecen, iar în 1887 linia către Zalău, ambele cu trecere prin Cărei. în 1889 se înfiinţează „Societatea de desecare a mlaştinii Ecedea” sub preşedinţia contelui Tiberiu Károlyi, care avea drept principal obiectiv transformarea teritoriului mlaştinii în teren agricol. Asociaţia funcţiona în actuala clădire a poliţiei municipale. városban a céhek is. A hivatalos városi rangot csak 1848-ban nyeri el Nagykároly, addig az uradalom részének számított. 1876-ban rendezett tanácsú város címet kapott. A természeti csapások sem kímélték a várost, hatásai évtizedekre visszavetették fejlődését. Egy ezen a vidéken ritka jelenségnek számító földrengés 1834-ben nagy károkat okozott, majd 1836-ban tűzvész pusztított. 1887-ben a város nagy része ismét a lángok martalékává vált. A város mai arculata a tűzvész utáni újjáépítéskor alakult ki. A 19. század második felét a közlekedés fejlesztése jellemezte, előbb 1871- ben a Debrecen-Szatmár, majd 1887-ben a Zilahi vasútvonal épült ki. 1889-ben megalakult az „Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos balparti Armentesítő és Belvíz-szabályozó Társulat” 30
