Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii peste granită de la Szabolcs la Carei (Satu Mare, 2011)
Carei - Nagykároly
Ştefan, comite de Timiş, căpitanul părţilor de sud, şi Andrei, comite de Satu Mare şi Szabolcs. Se menţionează de asemenea data constmcţiei (1511) şi numele meşterului (F. Marone). Aceste informaţii leagă realizarea stranelor de atelierul renascentist de tâmplărie Via dei Servi din Florenţa. CĂREI Fiind a doua localitate ca mărime din judeţ, cu 23182 de locuitori, municipiul Cărei este situat la 35 km distanţă de reşedinţa de judeţ şi la 8 km de punctul de trecere a frontierei spre Ungaria de la Urziceni-Vâllaj. Municipiul Cărei include, pe lângă oraşul propriu zis, şi satul Ianculeşti, aflat la 7 km distanţă. Prima atestare documentară a Careiului datează din 1213, în forma Karul. A fost domeniul neamului Kaplony, strămoşii familiei a cărei istorie se leagă strâns de cea a oraşului: familia Károlyi. Din secolul al XIV-lea, Cáréiul devine centrul domeniului familiei Károlyi. Un veac mai târziu, în 1482, aceştia obţin, de la regele Matia Corvin, permisiunea ridicării unui edificiu din piatră. în acea perioadă, Cáréiul deţinea deja statutul de oppidum (târg). în descrierile de la sfârşitul secolului al XVI-lea, se menţionează o fortificaţie a Careiului, probabil necesară din cauza atacurilor din ce în ce mai dese. în secolele XVI-XVII, turcii au desfăşurat mai multe expediţii de jaf în zonă. Răscoala condusă îa începutul secolului al XVIII-lea de Rákóczi aduce distrageri de amploare nu doar oraşului, ci şi întregii zone: localităţile sunt atacate de curuţi, multe dintre ele fiind şi depopuîate. După pacea de la Satu Mare, contele Károlyi Sándor a adus în mai multe localităţi, printre care şi Cáréiul, colonişti şvabi. Secolul al XVIII-lea a fost unul prosper în viaţa oraşului. Creşterea demografică este una importantă, însoţită şi de diversificarea etnică: înjurai anilor 1750, la Cărei trăiau maghiari, şvabi, români şi evrei. Familia Károlyi ajunge să aibă în perioada modernă o influenţă hotărâtoare în viaţa politică din întregul comitat Satu Mare. Astfel, la iniţiativa acestora, localitatea de reşedinţă a familiei, Cáréiul, a devenit şi centrul comitatului. Tot de numele familiei Károlyi se leagă construirea bisericii romano-catolice şi a şcolii de acelaşi rit. în această perioadă s-a construit şi clădirea ce va servi drept sediu comitatului, biserica reformată, cea greco-catolică ruteană şi română, şi s-au înfiinţat breslele cele mai importante. Satutul de oraş este dobândit oficial în 1848, dar abia în 1876 Cáréiul este ridicat la rangul de oraş cu consiliu ales. Secolul al A növényi alakos, omamentális jellegű sík díszítmények mellett a hátsó sorban puttó pár által közrefogott kandeláberen lebegő Báthori címer, négy különböző elrendezésű nyitott szekrényajtót utánzó tábla, és a merőleges rész első ülése fölött kazettás felirat látható. A felirat szerint a hátaspad készíttetői: Báthori György főlovászmester, István temesi ispán, a déli országrészek főkapitánya és András, szatmári és szabolcsi ispán. Ugyanakkor megadja az építés dátumát (1511) és készítőjének nevét (F. Marone). Ily módon a hátaspadok a firenzei Via dei Servi híres reneszánsz asztalosműhelyhez kapcsolhatók. NAGYKÁROLY Szatmár megye második legnagyobb települése, 23.182 lakossal, a Csanálos-Vállaj magyar-román közúti határátkelő közelében fekszik, Szatmárnémetitől 35 km-re. A település első írásos említése 1213-ból származik, Karul formában. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, leszármazottjuk a Károlyi család, történelmük szorosan összefonódik Nagykároly város történetével. A 14. századtól a település a Károlyi család birtokának központjává vált, ahol 1482-ben erődített udvarház építésére kaptak engedélyt Mátyás királytól, ekkor a település már mezőváros (oppidum). A 16. században a hadi események miatt az udvarházat várrá alakítják. A 16-17. században többször sarcolta török, majd később a kurucok és labancok is pusztítottak a városban. A Rákóczi-féle szabadságharc idején, a város és környéke újabb károkat szenvedett, a lakosság nagy része elmenekült vagy elpusztult. Károlyi Sándor a Szatmári béke megkötése után elnéptelenedett birtokaira, így Nagykárolyba is, katolikus svábokat telepített. A 18. században a város népessége jelentősen megnőtt és etnikailag is összetettebbé vált. A svábok és magyarok mellett, románok és zsidók telepedtek le a városban 1750 körül. A Károlyi család jelentős politikai befolyással bírt Szatmár vármegyében, gyakran birtokolták a főispáni rangot a család tagjai, és nekik köszönhetően lett Nagykároly Szatmár vármegye székhelye. A katolikus hit terjesztésében is buzgólkodó Károly család a 18. században templomot és iskolát építtetett a sváb telepeseknek, valamint papokat és szerzeteseket hozatott a római katolikus hívek hitének gondozására. Ebben a században épült meg a vármegyeháza, a római katolikus templom mellett a református, a rutén és román görög katolikus templomok, valamint ekkor alakultak meg a 28
