Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii peste granită de la Szabolcs la Carei (Satu Mare, 2011)

Nyírbátor

altfel centrul economic al moşiei Batoreştilor şi locul de înmormântare a membrilor familiei. Aşezarea a rămas în proprietatea familiei până la moartea lui Gabriel Báthori, principele Transilvaniei, în anul 1613. Fiind parte a domeniului Ecedea, a fost moştenită de Sofia Báthori, şi apoi, după căsătoria acesteia, a ajuns în proprietatea familiei Rákóczi. Ulterior înfrângerii răscoalei lui Francisc Rákóczi II (1703-1711), a intrat în posesia familiei Károlyi. Aşezarea şi-a păstrat timp îndelungat rangul de oppidum (târg), jucând rolul de centru meşteşugăresc zonal, dar constituind totodată un important centru militar haiducesc. în urma reorganizării administrative din anul 1872, şi-a pierdut statutul de oraş până în anul 1973.

Familia care şi-a luat numele după localitate, Báthori, a construit un conac la Nyírbátor în secolele XIV-XV. Izvoarele scrise amintesc pentru prima dată curia în 1433, localizând-o în apropierea capelei Corpus Christi, exact în zona în care săpăturile arheologice au descoperit urmele castelului reconstmit în jurul anilor 1500. în secolul al XVIII- lea clădirea se afla în stare de mină, iar partea care mai putea fi folosită funcţiona deja ca depozit de cereale. Castelul Báthori a fost renovat în 2006 - mulţumită restaurării, se poate azi vizita - şi este singura parte a clădirii de odinioară care păstrează în zidurile sale vestigii medievale.

în memoria victoriei de la Câmpul Pâinii din anul 1479, Ştefan Báthori a fondat mănăstirea minorită din localitate. Atacul voievodului Petrasko din 1587 a pustiit mănăstirea şi a distrus în mare parte biserica. Clădirea devastată şi părăsită a revenit la o nouă viaţă în prima jumătate a secolului al XVIII-lea, când a fost renovată cu sprijinul lui Alexandra Károlyi. La chemarea contelui careian a ajuns aici primul călugăr minorit, Kelemen Didák. Biserica cu o singură navă şi prevăzută cu contraforturi pe faţada de est are o absidă alungită, cu închidere poligonală. Urmând tradiţia franciscană, sanctuarului îi este ataşat pe partea nordică un turn patrulater. Faţada sudică a bisericii ^este divizată de contraforturi zvelte, în trei trepte. între contraforturi se găsesc ferestre ogivale trigeminate, cu muluri de piatră. Deasupra porţii vestice se deschide o fereastră ogivală trigeminată de mari dimensiuni, de asemenea ornamentată cu muluri de piatră în stilul goticului târziu. Cornişa principală este încoronată cu un fronton baroc în segmente de cerc, divizat pe verticală cu două perechi de lezene din tencuială. Din interiorul medieval s-a păstrat doar arcul de triumf ogival care despărţea nava de sanctuar. în

úton közelíthető meg. A települést először 1279-ben említik a források, a Gutkeled nemzetség tagjai (a Báthoriak elődei) már ekkor birtokolták. A város a család birtokigazgatási központja és temetkezési helye lett. A települést egészen 1613-ig, Báthori Gábor erdélyi fejedelem haláláig a család birtokolta. Maga a település az ecsedi uradalom része volt, így az Báthori Zsófia házasságával a Rákóczi család birtokába került, majd a Rákóczi-szabadságharc után (1703- 1711) a Károlyi család tulajdonába került. A település sokáig megtartotta mezővárosi rangját, a környék kézműves központja volt, emellett fontos katonai, hajdúközpont is. Az 1872. évi közigazgatási átszervezéskor elveszítette városi rangját, amelyet csak 1973-ban kapott vissza.

Nyírbátor azonos nevű birtokos családja a 14-15. században udvarházat építtetett a településen. írásos emlékekben először 1433-ban említik a Báthoriak rezidenciáját, a Krisztus teste nevű kápolna közelében, pontosan azon a környéken, ahol később a műemléki kutatások feltárták Báthory István erdélyi vajda által 1500 körül újjáépített várkastély maradványait. A várkastély a 18. századra már erősen romos állapotba került, használható részében magtárt hoztak létre. A Báthori Várkastélyt 2006- ban újjáépítették - ennek köszönhetően ma már látogatható -, hiszen ez a korabeli kastély egyetlen olyan részlete, ami felmenő falaiban középkori maradványokat őriz.

Báthori István erdélyi vajda az 1479-i nagy kenyérmezei győzelem emlékére Nyírbátorban egy minorita kolostort alapított. A kolostor Petrasko vajda 1587-i támadását követően elnéptelenedett, a feldúlt és elhagyott épületegyüttest a 18. század első felében, Károlyi Sándor támogatásával Kelemen Didák minorita szerzetes keltette új életre. Az egyhajós támpilléres templom keleten nyújtott, sokszögzáródású szentéllyel zárul. Északon ferences szokás szerint a szentélyhez, négyszögletű zömök torony csatlakozik. A templom déli homlokzatát háromlépcsős, karcsú támpillérek tagolják. Közöttük háromosztatú magas, csúcsíves ablakok helyezkednek el, melyeket változatos, halhólyagos-karéjos idomokból álló kőrácsok díszítenek. A kapu fölött nagyméretű, háromosztású, késő gótikus kőrácsozatú, csúcsíves ablak nyílik. A főpárkányt törtvonalú, alul két lizénapárral osztott barokk oromzat koronázza. Az eredeti belsőből csupán a hajót a szentélytől elválasztó csúcsíves diadalív maradt meg. Figyelemreméltó a templom barokk berendezése. A barokk fafaragás e remekei egységes terv szerint kialakított alkotások. Az 1728-ban megkezdett

20