Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii istorice pe Valea Someşului. Ghid turistic (Satu Mare, 2014)
Crucişor
Crucişor Tot pe malul stâng al Someşului, înaintând spre est călătorul ajunge în comuna Crucişor, care cuprinde satele: Crucişor, centrul comunei, Poiana Codrului şi Iegherişte. Prima menţiune scrisă a localităţii Crucişor datează din anul 1231. în evul mediu, aşezarea face parte din domeniul aparţinând familiei Drăgoşeştilor, cu centrul la Beltiug. în secolul al XVIII-lea, familia Károlyi devine noul proprietar al moşiei. în hotarul satului Crucişor, în punctul Dealu Pintii, sunt încă vizibile urmele unei cetăţi de pământ, care nu are însă nici o legătură cu celebrul haiduc, fiind datată, după sondajul arheologic realizat în anii 1970, în perioada medievală timpurie. Pe platoul dealului este încă vizibil şanţul de apărare al fortificaţiei, păstrat pe o lăţime de aproximativ 4 m şi până la o adâncime de 2,5-3 m. Investigaţiile arheologice au scos la iveală şi urmele unui şir de trunchiuri de copac, care forma palisada. Biserica ortodoxă locală, purtând hramul Sfinţii Trei Ierarhi, a fost construită în 1850. Localitatea Iegherişte a fost menţionată pentru prima dată în documentele scrise în anul 1272. Pe parcursul evului mediu şi al perioadei premoderne are aceeaşi soartă ca şi Poiana Codrului. în secolul al XVIII-lea, fabrica de sticlă care aduce renume zonei a fost desfiinţată din hotarul acestei localităţi şi mutată la Poiana Codrului, din cauza epuizării rezervelor locale. Biserica ortodoxă cu hramul Sf. Arhangheli Mihail şi Gavriil a fost construită în anul 1896. La Iegherişte s-a născut Florian Stan (1857-1925), episcop greco-catolic auxiliar de Oradea. Prima menţiune scrisă a localităţii Poiana Codrului datează din anul 1272. în perioada medievală aparţinea 74 Borválaszút Továbbhaladva kelet felé a Szamos bal partján az utazó Borválaszút községbe ér. A község három településből áll: Borválaszút, a községközpont, Szelestyehuta és Alsóhuta. Borválaszút első írásos említése viszonylag korán, 1231-ből maradt fenn. A település a középkorban a Drágfiak bélteki uradalmához tartozott. A 18. században a település birtokjogát a Károlyi család szerezte meg. Határában, a Pintye-dombon egy földvár található, amelyet az 1970-es években végzett régészeti ásatások nyomán a 13-14. századra kelteztek. A dombtetőn megfigyelhető még a várat övező árok, amely 4 m széles és 2,5-3 m mély volt. A régészeti kutatások során az erődítést képező cölöpsor nyoma is előkerült. A település ortodox templomát a Három főpapnak szenteltél és 1850-ben építették. Alsóhuta első írásos említése 1272-ből való, neve az itt működő üvegfúvó üzemre utal. A középkorban a település a meggyesi uradalom része volt. A 18. században a környék más településeihez hasonlóan a Károlyi család szerezte meg. Ők építették a környéken az első üveghutát az erdődi uradalomhoz tartozó Bükk hegy közelében a 18. század közepe táján. A nyersanyaglelőhelyek kimerülése miatt a hutát később Alsóhutára költöztették. A látnivalók közé tartozik az 1896-ban épült Szt. Mihály és Gábriel Arkangyalok tiszteletére szentelt ortodox templom. Itt született Florian Stan (1857-1925), a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye segédpüspöke. Szelestyehuta első írásos említése 1272-ből származik. A község közép- és újkori történelme Alsóhuta történelmével egyezik meg. A gróf Károlyi család
