Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii istorice pe Valea Someşului. Ghid turistic (Satu Mare, 2014)
Culciu
Sus, dar şi dintr-o parte specifică Gáva. în aşezare au fost descoperite peste 50 de piese de bronz şi valve de tipar, indiciu clar al activităţilor de prelucrare a metalului desfăşurate în zonă Pe baza cercetărilor de la Culciu Mare - Zöldmező, Culciu Mare - Boghilaz, Culciu Mic - Völgyhát, putem creiona o evoluţie a habitatului microzonei pentru o perioadă mai târzie: secolele II-V d. Hr., perioadă în care Câmpia Someşului a fost locuită de daci liberi şi vandali. Toate aceste cercetări au surpins câte o singură fază de evoluţie în aceste situri, fapt datorat foarte probabil suprafeţelor relativ mici dezvelite. Săpăturile nu au oferit până acum indicii privind existenţa unei aşezări centrale, cu mai multe faze de evoluţie şi cu activităţi industriale în zonă (zgură, rebuturi de vase de la ateliere de ars ceramică etc.). Locuirea cercetată la Culciu Mic - Völgyhát se datează din perioada ulterioară războaielor marcomanice, din secolul al Il-lea d. Hr. Foarte probabil centrul economic regional a fost la Medieşu Aurit - Şuculeu, aflat la nord de Someş, la cca. 7 km în linie dreaptă de aşezarea studiată de noi şi de unde provine ceramica folosită şi la situl din Culciu Mic. Locuirea cercetată la Culciu Mare - Boghilaz datează din secolul III d. Hr. perioada în care a avut loc un transfer tehnologic roman, venit dinspre provincia Dacia. Descoperirile de la acest sit, între care fibula de argint, cu ornamente filigranate, de tip Straze-Sakrau constituie un indicator cronologic important. Locuirea de la Culciu Mare - Zöldmező se datează la sfârşitul epocii romane, începutul primei epoci ai migraţiilor, cultura materială continuă parţial din fazele anterioare, prin prezenţa a ceramicii ştampilate şi zgrunţuroase, facându-şi însă apariţia şi elemente noi, caracteristice epocii migraţiilor. 64 került elő, amely világosan mutatja a fémművesség itteni jelenlétét. A Nagykolcs - Zöldmező, Nagykolcs - Bogiláz, Kiskolcs - Völgyhát leleőhelyeken végzett kutatások alapján egy későbbi korszak településtörténete rekonstruálható. A leletek alapján e lelőhelyek a Kr.u. 2-5. évszázadra keltezhetők, ebben az időszakban a Szamos mentét szabad dákok és vandálok lakták. A kutatások mindegyike csak egy-egy kis szegmensét érintette a településfejlődés fázisainak, amit a viszonylag kicsi feltárt területekkel magyarázhatunk. Az ásatások mindezideig nem támasztották alá egy több fejlődési szakaszon át létező központi település meglétét, ahol ipari tevékenységet is folytattak (salak, cseréptöredék, kerámiaégető műhely stb.). A II. századra, a markomán háborúk utáni időszakra keltezhető a Kiskolcs - Völgyhát lelőhelyen feltárt település. Nagy valószínűséggel a régió gazdasági központja ebben az időszakban az Aranyosmeggyes - Şuculeu lelőhelyen feltárt település lehetett, amely légvonalban kb. 7 km-re található a Szamostól északra. A Kiskolcson feltárt lelőhelyen is az aranyosmeggyesi fazekasközpontból beszerzett kerámiaedényeket használták. A Nagykolcs - Bogilázon feltárt település a Kr.u. 3. századból származik. Ebben a korszakban jelentős mértékben került sor a római technológiák átvételére Dacia provincia révén. Az itt feltárt leletek, köztük egy Strase-Sacrau típusú, filigrános díszítésű ezüstfibula, fontos kronológiai támpontot jelentenek. A Nagykolcs - Zöldmező lelőhelyen feltárt település a római kor végére, a népvándorlás korának elejére keltezhető. Ebben az időszakban az anyagi kultúra részben a korábbi korszakok hagyományát követi (a pecsételt díszű és
