Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii istorice pe Valea Someşului. Ghid turistic (Satu Mare, 2014)

Medieşu Aurit

mai este cunoscută. Aripa de sud-est formează faţada, care se ridică cu trei niveluri deasupra solului. Turnul situat în partea mediană depăşeşte cu un nivel faţada principală. Cel de al treilea etaj al faţadei, prelungit şi de-a lungul altor aripi, formează o mansardă acoperită iniţial cu şindrilă, prevăzută cu ferestre de tragere, având rol de apărare. Pivniţa a existat probabil sub trei din cele patru aripi ale castelului. Dintre elementele cu rol decorativ ale faţadei, păstrate parţial până în zilele noastre, portalul intrării principale, delimitat de două coloane angajate din piatră ornamentate cu rozete şi un timpan în partea superioară, care susţinea odinioară blazonul familiei Lonyai, este cel mai impunător. Ancadramentele ferestrelor sunt prevăzute la rândul lor cu timpan decorat cu frunze şi vrejuri. în interiorul castelului, cel de al doilea etaj era destinat stăpânilor, în timp ce parterul adăpostea locuinţele servitorilor, bucătăria şi depozitele. Sala cea mare a castelului era situată în aripa de sud-est. Izvoarele spun că tavanul acestei încăperi era aurit şi pun pe seama acestei caracteristici numele localităţii - Medieşu Aurit.

După moartea lui Sigismund Lonyai, în lipsa moştenitorilor de sex masculin, castelul a fost împărţit de două dintre cele trei fiice ale sale. La scurt timp, la moartea uneia dintre moştenitoare, castelul este din nou divizat între cele două surori rămase, Ana, care va deţine astfel trei sferturi din castel, şi Margareta, proprietara unui sfert din construcţie. Pentru cel de al doilea soţ al Anei, principele Transilvaniei loan Kémény, castelul de la Medieş este unul dintre locurile preferate. După moartea lui Kémény, în anul 1669, Ana a iniţiat o rebeliune a nobililor din zonă, care au atacat şi ucis una dintre garnizoanele germane aflate la Satu Mare. Fapta sa a fost pedepsită de rege prin confisca-20

kastély körül kiépült külső erődítményből állt, felvonó híddal ellátott bejárattal. A külső udvaron több épület is volt a források szerint, de pontos funkciójukat nem lehet ma már megállapítani. A háromszintes délkeleti szárny képezi a főhomlokzatot. Középen, a bejárat felett egy szinttel magasabb torony áll. A harmadik emelet a többi szárnyra is kiterjedt, de a mellékszárnyaknál ez a szint valójában egy padlásteret jelent, amelyet eredetileg zsindellyel fedtek és védelmi szerepet is játszott, mivel lőrésekkel látták el. A kastély négy szárnya közül három alatt biztosan volt pince. Napjainkra már csak részleteiben maradt fenn a homlokzat díszítése, a leghatásosabb a főbejárat. A két, rozettás kőoszlop fölött timpanon áll, amelyben egykor a Lónyai család címere volt. Az ablakkeretek fölött is rozettás és indadíszes timpanonokat képeztek ki. A kastélyon belül a második emeleten volt a birtokos család lakosztálya, a földszint a szolgáknak, a konyhának és a kamráknak adott otthont. A délkeleti szárnyban, az első emeleten volt a kastély nagyterme. A források szerint ennek a teremnek a mennyezete aranyozott volt, innen eredeztetik a település nevében szereplő „aranyos” jelzőt is.

Lónyai Zsigmond halála után, fiúörökös hiányában, a leányokra szállt a kastély. Kemény János fejedelem feleségére, Annára háromnegyed rész, míg testvérére, Margitra egy negyed rész jutott. Kemény János erdélyi fejedelemnek legkedveltebb tartózkodási helye volt az aranyosmeggyesi kastély, javait is itt foglalták le. A fejedelem halála után, 1669-ben, Anna belekeveredett a helyi kuruc mozgalomba, amelynek során a szatmári várban állomásozó német garnizont is támadás érte. A vidék hányatott történelmét mutatja az ebben az időszakban elásott török pénzekből álló kincslelet is. Anna lázadását a király teljes vagyonelkobzással büntette, a