Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii istorice pe Valea Someşului. Ghid turistic (Satu Mare, 2014)
Medieşu Aurit
Mediesu Aurit > Urmând cursul râului Someş spre est şi trecând de Odoreu călătorul ajunge într-una dintre cele mai mari comune din judeţ: Medieşu Aurit, care are în componenţă nu mai puţin de şapte localităţi: Medieşu Aurit, centrul comunei, Româneşti, Băbăşeşti, Potău, Iojib, Medieş Râturi şi Medieş Vii. Pe teritoriul comunei şi mai ales a localităţii de reşedinţă au fost descoperite relicve arheologice unice. Locuirea din zona Medieşului este atestată încă din preistorie. în anul 2003, o săpătură de salvare de la marginea localităţii, înspre Potău, a scos la iveală o importantă aşezare neolitică. Locuirea se intensifică pe parcursul epocii bronzului, când pe teritoriul Medieşului a funcţionat un centru zonal de putere, al cărui principală reprezentare este puternica fortificaţie construită în hotarul satului, în punctul numit azi Ciuncaş. Şanţul de fortificare, care atinge pe alocuri 25 m lăţime, înconjura o suprafaţă de nu mai puţin de 4600 m2. Este plauzibil să presupunem că de centrul de putere şi de elitele de la Medieşu Aurit se leagă inelul de buclă de aur descoperit în aşezare, tumulul princiar din apropiere (Medieşu Aurit - Dâmbul Acastăului), precum şi depozitul de bronzuri de la Apa. Pentru perioada romană este cu totul excepţional centrul de producţia ceramicii de la Medieşu Aurit - Şuculeu, care în stadiul actual al cunoştinţelor, este singurul care a funcţionat în regiune înainte de transferul tehnologiei romane dinspre provincia Dacia. Atelierele erau specializate pe producţia vaselor de provizii de mari dimensiuni. Cuptoarele, cu un diametru care depăşeşte 2 m, au un perete median masiv care susţinea grătarul, continuând tradiţia din epoca Laténe. 10 Aranyosmeggyes A Szamos folyását keleti irányban követve, Szatmárudvarit elhagyva az utazó a megye legnagyobb községébe, Aranyosmeggyesre ér. Közigazgatásilag nem kevesebb, mint hét település tartozik ide: Aranyosmeggyes a községközpont, Szatmárgörbed, Szamosberence, Patóháza, Józsefháza, Meggyesforduló és Meggyeshegy. A község, főleg a községközpont, területén több értékes régészeti leletet fedeztek fel. 2003-ban Aranyosmeggyes Patóháza felé eső szélén nagykiterjedésű, az új kőkorszakban működő telepet tártak fel. A terület jelentősége a bronzkor idején megnőtt, a vidék hatalmi központja működött itt, amelynek a leglátványosabb kifejeződése az Aranyosmeggyes - Csonkás lelőhelyen feltárt nagykiterjedésű erődítmény. A földsánc néhol 25 m széles, a megerődített terület nagysága pedig 4600 m2. Kézenfekvő az itt működő hatalmi központhoz és az itt lakó elithez kötni a településen előkerült arany hajkarikát, az Aranyosmeggyes - Akasztódombon feltárt fejedelmi sírt és az apai bronz-depót. Egyedülálló az Aranyosmeggyes - Şuculeu lelőhelyen található kerámiagyártó központ, mivel már a Dacia provinciából érkező római technológia átvétele előtt is működött. A műhelyek nagyméretű hombáredények gyártására szakosodtak. A kemencéket földbe mélyítették, a két métert is meghaladó átmérőjű rostélyokat masszív támfal tartotta középen, a konstrukció tulajdonképpen a LaTéne korszak hagyományait folytatta. A termékek sorából hiányzik a római hatású pecsételt kerámia. Egy-egy műhely égetőkemencéből és az azt kiszolgáló gödörből állt, amelyeket két tüzelőárok kötött össze. A kiszolgálógödörbe
