Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 35/2. Volum aniversar 1969-2019 (2019)

Conservare - restaurare

Mária Salome János evangélista anyja.12 Ugyancsak a kép alsó felében, vörös ruhában és kék köpenyben látható bal kezét hárítóan felemelve Szent János, a kedves tanítvány. Vele átellenben egy zöld ruhás férfialak tekint ki a képből. Restaurálás előtti állapot A vakkeret több helyen kilazult, meggyengült, a lécek elcsúsztak, összeillesztésük a sar­koknál nem megfelelő, a keresztléc formája a fa vetemedése, valamint a vászon megereszkedé­­sének következtében átnyomódott a képbe. A hordozó egyetlen darabból álló vékony, egyenletes, sűrű szövésű lenvászon. A feszí­tőszél elöregedett, töredezett, a szegek körül oxidált. A hordozó az elmúlt idő során többször át lett szegezve, ami a többszöri beavatkozás jele is egyben. A vászon hullámos, megtört, merev, hasadt, szélein átlyuggatott. A vászon hátoldalán több javítás is észlelhető, ezeknél egy régi festményből vágtak ki darabokat és azzal pótolták a szakadt és lyukas felületeket, melyeket felragasztott kartonpapír darabokkal határoltak körbe. Ezek a több rétegű foltozások mára már átnyomódtak a kép festett felületébe. A festmény egy vékony fehér alapozásra készült. A hiá­nyok a festmény alsó regiszterében találhatóak, valamint a széleken. A korábbi beavatkozások nyomai szabad szemmel is jól láthatók, ezek a beavatkozások és javítások több időben és más-más kéztől kerültek a képre. A festmény lepergett hiányait, kopá­sait, a mechanikai sérüléseknek tudhatjuk be. A nem megfelelő tárolásnak köszönhetően a kép és kerete is több rendben sérült. A vászon több helyen karcolt, lyukas, behasadt, ezeken a helye­ken az alapozás és festett réteg betöredezett, megrepedezett, egyes területek leperegtek, elvesz­tek. Az egész festmény felületét megsárgult elöregedett egyenetlen, szennyezett lakkréteg fedi. A festmény mostani kerete eredetileg nem tartozott ehhez a képhez, amit a festmény félkörös záródása is alátámaszt, hanem az 1736-ban felszentelt templom egyik barokk oltárképének a kerete lehetett. A keret állaga nagyon meggyengült a biológiai károsodás hatására, az egész fa­anyag teljesen szivacsossá vált, ami érintésre, tisztításra porlott. Több helyen pótlások, hiányok, átalakítások nyomai láthatók a keret felületén és a hát oldalán. Az egész felület szennyezett, por, piszok, ékteleníti. A keret felülete többször át lett festve. Az eredetileg bólusszal ellátott felület aranyozva volt, utána fehérre, majd márvány erezetűre festették át. A rá alkalmazott díszek valamikor a barokk oltáron a kép körül lehettek, most a kereten vannak elhelyezve. Ha a keret nem is tartozott eredetileg e festményhez, mégis a megőrzése indokolttá válik, ha alapul vesz­­szük, hogy ezzel a lépéssel megmenthetünk egy ide tartozó régi darabot az enyészettől. A restaurálási folyamat ismertetése A festmény alapos tanulmányozása, valamint az állapot fotódokumentálása után, első lépésben megtörtént a kép portalanítása, a festmény kiszerelése a keretből, a vászon hordozó levétele a vakkeretről. A hátoldalra felragasztott foltok eltávolítása elég nehézkesnek bizonyult, ezért, hogy elősegítsük a puhulást, az eltávolítandó felületeket Klucel G hidroxi-propil cellulóz alapú alkoholos géllel vontuk be rövid ideig, minek után szike segítségével tökéletesen megtisz­títhattuk e részeket. Ezt követően a vászon helyi egyenetlenségeit korrigáltuk. A felületi szeny­­nyeződéseket a festett felületről puha ecset segítségével, míg a jobban tapadó zsíros szennyréte­get és ráfestéseket mechanikus és vegyszeres kombinált tisztítással végeztük el, majd a hiányzó részeket tömítettük. Mivel a vászonhordozó alapanyaga eléggé vékony és sérülékeny volt, ezért a kép egészsége érdekében a dublirozás mellett döntöttünk, ami etilénvinilacetát alapú Beva 371 nevű műgyantával történt vasalással. Ez alatt elkészült a vakkeret konszolidálása, mechanikus tisztítása, lécek összeillesztése, ferdére csiszolása, sarkok megerősítése, összeállítása, amire most már felfeszíthettük a megdup­lázott vásznat. A kifeszítés után a kép felületét terpentinben oldott dammar gyantával védtük le. A lakkozást követően került sor a festett felület hiányzó részeinek kiegészítésére, beilleszkedő 12 Jutta Seibert, A keresztény művészet lexikona, Corvina, Budapest, 1986. A máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébániatemplom festményeinek restaurálása 386

Next

/
Thumbnails
Contents