Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 33/2. (2017)
Etnografie
Szilágyi Levente a magyar, mind a román oldalon élők identitásában elidegeníthetetlen a közös származás és az azonosságtudat. Ezt a korábbi időszakokban és a napjainkban is fennálló szoros kapcsolatrendszer is megerősíti. A magyarországi szatmári sváb falvak megemlékezési szertartásainak megindulását nagymértékben elősegítette a romániai sváb testvértelepülésekkel fenntartott szoros kapcsolat. Az első szatmári sváb deportáltemlékmű felállítására 1992-ben került sor a romániai Kisdengelegen, míg Vállajon az első nyilvános ünnepségre és emlékműállításra csak 2006-ban. A megemlékezés szervezője, Vállaj polgármestere még 2006-ban is úgy érezte, hogy nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a deportálások emlékezetét kivigyék a nyilvános térbe. Ezt a nagy időbeni eltérést leginkább a két magyarországi település háború utáni bezárkózásával - amelyet a kitelepítés fenyegetése itt tovább fokozott - tartom magyarázhatónak. A befelé fordulás következménye a romániai települések gyakorlatától eltérő etnikai stratégiák választása és alkalmazása lett. Ezek közül az egyik leginkább meghatározó az etnikai alapú, Németországot célzó mobilitásban megfigyelhető különbség. A romániai településeken ez meghatározó stratégiává vált az 1960-as évektől, a magyar oldalon viszont szinte teljesen hiányzott. A nehéz körülmények, a könnyebb boldogulás reménye erőteljes kivándorlási hullámot generált Németország irányába a Romániához tartozó szatmári sváb falvakban. Az általános ellátási zavarokkal, félelemmel, kilátástalanságérzettel terhelt romániai környezetből való menekülés lehetőségét vetette fel a romániai németek - „humanista” családegyesítésnek álcázott - tervszerű kitelepítése. A kivándorlásnak két formája volt: egy legális, melynek során egész családok vándoroltak ki, és egy illegális, mely többnyire egyének szökését jelentette. A szökés minden esetben megterhelő volt a családok számára, hiszen egyet jelentett a családról hosszú időre való lemondással. A szökött személyek nem térhettek vissza egészen addig, amíg német állampolgárságot nem nyertek. A későbbiekben a Németországba kivándoroltaknak kulcsszerepük volt a deportálásokra való megemlékezések megindulásában, egyrészről anyagilag támogatták az emlékművek felállítását, másrészről meghatározó szerepet játszottak a sváb-német identitásfolyamatok megindításában és fenntartásában. A romániai településeken lakó svábok a németországi rokonsági hálózaton keresztül a német identitás hordozóinak olyan társadalmi bázisával rendelkeztek, amely a szülőföldön kibontakozó identitásmozgalmakat beindíthatta, míg a vállaj iáknál, mérkieknél ez szinte teljesen hiányzott. A romániai sváb településeken a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján kitermelődött egy új, német identitástudat, aminek a legfontosabb hozadéka a fiatalabbak Németországot megcélzó mobilizálása volt. A magyarországi falvakban a német identitás nyilvános felvállalása sokkal később következett be, és irányai is eltérőek voltak a romániaitól, minthogy mozgatórugói és következményei jellemzően nem gazdasági, hanem főként kulturális jellegűek voltak. A kilencvenes években a politikai változások hatására a szatmári sváb falvakban német identitáson alapuló kulturális és társadalmi kezdeményezések történtek. A román oldalon megjelentek a sváb néptáncegyüttesek, népzenei együttesek, megszervezték az első deportált találkozókat. Később a magyar oldalon fekvő települések is bekapcsolódtak a német és még inkább sváb identitásteremtő mozgalomba. A Vállajon 2001-től minden évben megrendezett strudlifesztivál a kulturális régióépítés legfontosabb eseményévé vált. Míg a strudlifesztivál a sváb eredetű közösségek megmutatkozásának az identitás felvállalásának és reprezentációjának a színtere, a deportálttalálkozók megemlékezési szertartások, a közösség összetartozásának belső igényét elégítik ki, ugyanakkor az etnicitás megjelenítésének is az eszközei. Előbbi az ünnepek, utóbbi a rítusok koreográfiája szerint szerveződik. Míg a fesztivál mindenkinek, addig a találkozó csak az érintetteknek - deportáltak, hozzátartozók és leszármazottak - és a (kötelező) meghívottaknak szól (sváb és német, román és magyar politikai és civil szervezetek képviselői). 291
