Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 32/2. (2016)

Etnografie

Szilágyi Levente

a gazdasági szektorban viszont nincs követett norma, egynyelvű, kétnyelvű, háromnyelvű vagy akár többnyelvű feliratokkal egyaránt találkozhatunk.

Kárpátalján a gazdasági élet szereplői számára az ukrán nyelvpolitika alapjairól szóló törvény lehetővé teszi, hogy tevékenységük során szabadon használhassák bármely regionális vagy kisebbségi nyelvet. A törvény ezen passzusa ráadásul a korábban ismertetett százalékos szabályozástól függetlenül, az ország teljes területére érvényes.10 11 Romániában is joga van a gazdasági szereplőknek ahhoz, hogy magyar nyelvű cégtáblát használjanak, illetve tevékenységüket magyar nyelven folytassák. Az Európai Unió további lehetőségeket is kínál a romániai vállalkozók számára: magyar nyelvű számlát is kiállíthatnak, szerződéseket is köthetnek magyar nyelven, vagy akár a belső ügyvitelt is vezethetik magyarul. A hatóságok ellenőrzésekor azonban román nyelvű fordítást kell mellékelni.11

Tiszaújlakon például számos bolt reklámja csak magyar, mások kétnyelvűek, de ugyanezt láthatjuk a romániai oldalon is. Más színmagyar településeken csak ukrán vagy román nyelvű hirdetésekkel találkozunk. Ezen következetlenségre az egyik magyarázat az országhatárok közelségében és az országhatárok sajátos működésében rejlik:

Az országhatár az a földrajzi terület, amely folyamatos történelmi küzdelmek megtestesítője és a politikai, illetve társadalmi ellenállások és alkufolyamatok jelzője, térségében a társadalmi kapcsolatok minduntalan újrarendeződnek és a túlélési stratégiák újraformálódnak. Ugyanakkor az országhatár az a kognitív kategória, melyben tükröződnek és értelmeződnek a hatalmi játszmák, melyben lokalizálódik nemzeti identitás (felerősödés/nacionalizmus, feloldódás/transznacionalizmus), és amelyben láthatóvá válik az állam és az állampolgárok, valamint az államon kívüliek kapcsolata. A határ antropológiai értelmezése szerint a határrégiók egyidejűleg valós és szimbolikus térrészek, az államokhoz köthető határjelek, kerítések, a határőrizet személyi állománya jelentik a fizikai, az emberi viselkedés és kognitív birtokbavétel pedig a szimbolikus sikot.

A határ tehát két eltérő intézményi logikát egyesít. Egyfelől hídszerű társadalmi intézmény, amelyben az „emberiség egységet teremt” az állami szuverenitás által létrehozott szétszakítottságban. Ugyanakkor ajtó is - pontosabban: párhuzamosan és sorosan elrendezett ajtók bonyolult rendszere -, mely alapvetően arra szolgál, hogy darabokra szedje az emberiség amúgy „egyöntetű, folyamatos egységét”.12 A határ akadályozza is, ösztönzi is a legkülönfélébb áramlásokat. A híd és az ajtó - a kapcsolódás és a kizárás vagy átengedés - logikája mindig együtt és egyszerre jelenik meg a határ fogalmában. A határ: ajtókkal felszerelt híd.13 S ezzel továbblépünk a simmeli híd-ajtó metaforapáron és társadalomtudományi kontextusba helyezzük azt. Ez a társadalmi kontextus pedig nem más, mint a határ(használat) és annak különféle alakzatai, azaz az egyesítés, összekapcsolás (híd), valamint a nyitható lezárható „határátkelőhely” (ajtó) áramlásintézményei.14

10 Beregszászi Anikó - Csernicskó István - Ferenc Viktória: Nyelvi jogaink és lehetőségeink. Útmutató és tájékoztató a nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásához kárpátaljai magyaroknak. [H.n.], Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2014. 38.

11 Bogdán Andrea - Mohácsek Magdolna: Nyelvi jogok útmutató. Kolozsvár, Editura Institutului pentru Studierea problemelor Minorităţilor Naţionale, 2014. 63.

12 Böröcz József: „A határ: társadalmi tény”. Replika 47-48 (2002). 135.

13 Böröcz, i.m. 135.

14 Böröcz, i.m. 134-135.

333