Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 32/2. (2016)
Istorie
Presa sătmăreană despre intrarea României... Nagykároly. 1916. szeptember 20 38 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ T A R S A l) A L M l_H F T I 1 « . Nagykároly varos hivatalos hirdetéo\,. .A közlönye. Megjelenik minden szerdán. Fvi (*V Előfizetési árak: * fim................................................8-— kor. e............................................... 4-Fäsierkeüitö Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Srerfc*aztis*g K->*snlh-uleia 3. — Telefon 7 K aitóhivatal: .-Aéehenyi tilcia 37. — Telefon 7® l.ffnientétlen leveleket etóUftnk ismeretlentől Ufrtn oem fopmilonk el. Egyes Taraié szám................................. . ~~-20 . Imák egész évre . . 6 — „ a „Nagykároly. Peofi-nyomda Reszvénytarsasag". Hirdetések Jutányos áron ktUttltetneá. SfUUér «uri 90 ál. Késtratok Bea tdatoak iluta A szrtmármegyei románság hűségnyilatkozata. March its Romulus, szatmár varmegyei főesperes, a következő meghívót intézte a vármegyebeli görög kalholikus lelkészekhez : Felhívás I A világháború uj fázisa hazafias kötelességünkké teszi a szaimárvármegyei románságnak, hogy hagyo- II lány <>s tán tori thai lan király hűségűnk és törhetlen hazaszeretetünknek, illetékes helyen, miként az elmúlt évben úgy most is, élő szóval fufejezést adjunk. Jelenjünk meg e végből minél nagyobb számban f, hó 1 b-áu hétfőn délelőtt 11 órakor Nagykárolyban vár- TO<*evéuk lök'MÍnj" elől*? (Gy-ükkezésíhely „Magyar király“ szálló). Mindent a hazáért! Nagykároly, 1916. szept. 12. Warchis Romulus s, k. rés, ezeken kívül 7 lelkész és tanár jelent meg f. hő lb-án héttőn délelőtt (.saba Adorján vármegyénk főispánja előtt s ezek nevében March»« Romulus főesperes a következő beszédet Szatimirvárrnegye tekintélyes számú tett világliáboru forgatagában, egyedül A szomszédos Romania hadat csöséges Habsburg dinászlia alatt több millió román él hűségben, egyetértésbe»»), összetartásban és örvendetes fejlődésben a monarchia többi nemzetigyarországt »'Ománokra ezen hadüzenet, mert leheletlennek tartottuk, hogy Románia az Orosz birodalommal szövetkezhessek, amely leginkább veszélyezteti a román fajnak exístenciáját, mert hisz éppen Románia töiténclme tanúskodik Oroszország hálátlansága és perfidi-A magyarországi románság a történelem megcáiolhatlan tanúbizonysága szerint, több mint egy évezreden at a haza igaz hű fiaival együtt, mindig testvéri szeretet és egyetértésben védte e haza drága szent főidét minden ellenségével szemben. Soha elnyomott fajnak oem tekint*:». a »gát ez., látván első királyunk koronájának népei között. Ezt vole a lovagin« magyar nemzet sohasem éreztelte. Avagy máskülönben miként volna megmagyarázható azon határtalan hősi elszántság, azon odaadó rajongó hűség és szeretet, azon halált megvető vitézség, mit ezen rémes világ-Állilhalja-é valaki tehát, hogy a politikai pártok közölt is oly sokszor, elég éles módon nvilulkozutt meg de vagyonúnkat, mindenünket feláldozó hazánkért, síkra szállva szeretett ha zánk területi épségének megvédésében bármilyen ellene törő ellenséggel szemben is. Tudja, érzi ezt a hazai románság, hogy most e nehéz történelmi időkben még fokozottabb módon kell együtt éreznünk, összetartanunk és szeretettel együtt működnünk a haza szent ügyében; de tudja és érzi ezt a magyarság is, nem is kételkedik a hazai románság hűsége és ragaszkodásában, úgy hogy az szinte feleslegesnek látszanék hangoztatnunk és kifejeznünk; éppen azért mi, egyenjogúságunk tudatába** és őrzőiébe!*, army" vér és vagyon áldozat ulán, csak azt kérjük és várjuk közös hazánk fiái és magyar testvéreinktől, hogy oly őszinte szeretettel legyenek irántunk, mint a milyet mi is tanúsítunk hazánk összes fiai iránt, kikkel egy testvériességben élünk, együtt küzdünk, együtt vérzőnk a haza szent földének védelmében. így aztán bizalommal merünk nézni hazánk egy szebb, boldogabb jövője elé, hogy annyi vére> küzdelem és áldozat után, a Mindenható megfogja adni hazánknak és vitéz szövetszékhelyén 1916. szeptember hó JS-án vakban tolmácsolt király és haza iránti Nagykároly es Vidéke, Cărei, anul XXXII, nr. 38, 20 septembrie 1916. Sursa: www.hungaricana.hu 166