Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 31/2. (2015)
Istoria culturii
Kereskényi Sándor azonban radikálisan különböztek a konzervatív történelemfelfogás önmentegető és önünneplő értékrendszerétől, amelynek középpontjában nem a kritika hanem az önigazolás állt. Egy olyan önigazolás, amely - legalább is Ady szerint - félig ösztönösen, félig tudatosan igyekezett eltussolni „a múlt bűneit” és „a jelen ámokfutását”. Hagyomány és identitás A századforduló magyar társadalma a millenarista hagyománykultusz lázában élt. Ez a hagyománytisztelet azonban többnyire felszínes és külsődleges volt, híján a morális és intellektuális mélységeknek. Hozzá kell azonban tenni: a hagyományközpontú társadalmakban még az egyébként erősen individualizáltidentitás is a közösségi normák szerinti rendszerekben azonosítódik, s ezért még az olyan, különben alkatilag szélsőségekre hajló fiatalember is, mint az ifjú Ady, énstabilitását viszonylag könnyen fenntarthatta, illetve érvényesíthette. Otthoni, nagykárolyi és főleg zilahi neveltetése következtében amúgy is eszményítette a függetlenségi vagy kurucos tradíció alapértékeit (noha közben antikonzervatív volt), s ez a mentalitás debreceni korszakában ideológiailag is meghatározóvá vált. A gyermek Ady mentalitásbeli diszpozíciói a szegényes érmindszenti kúrián és a Biblia közelében alakultak ki, és ezért nem is nagyon volt az életében és a költészetében olyan mozzanat, amit ne a szükölködés motívumának vagy a Bibliának az égisze alatt racionalizált volna. Világszemléletére különösen nagy hatással volt szülőfalujának patinás kis református temploma és a helyi temető, amelyet egyébként a falubeli gyermekek játszóhelyként is használtak. A vasárnapi istentiszteletek közösségélménye magyarázza és teszi érthetővé magyarságfelfogásának legmélyebb rétegét. Csakhogy amennyire kötődött a faluhoz és a vidékhez, ugyanannyira lázadt is ellene - ezért lelkében sok minden átrendeződött nagyváradi tartózkodása során6. Ady Nagyváradon belecsöppent a 20. századi magyar modernizáció egyik legjelentősebb műhelyébe. Azok a hagyományellenes érzelmek és indulatok, amelyek évek óta ott forrtak benne, most egyszerre a felszínre törtek. Rádöbbent, hogy mennyire megveti a magyar valóság „feudális oldalát”, és hogy mennyire nem hisz az úri osztályok társadalmat vezetni hivatott felelősségében. Annál fontosabb lett viszont saját küldetéstudata. A „nagyváradi modernitásban” azonban nemcsak „közösség alá vetettsége” kérdőjeleződött meg, hanem a közösséghez kötő identifikációinak elbizonytalanodásával egyidőben szükségszerűen bekövetkezett személyiségének egyfajta deperszonalizációja is, a „minden Egész eltörött” nyomasztó érzete. Kapcsolatai egyre lazábbak lettek, egyre ingatagabbnak tűnt számára az intézményektekintélye, amelynek nemrég még a rítus és a tradíció közvetítésével lehetővé tették számára a szociális szerepek és pozíciók értelmezését. Ady abba a korszakába érkezett, amikor alapvető problémaként élte meg személyes identitásának fenntartását. A szociálpszichológia nyelvén szólva: az már egyfajta történeti-antropológiai következmény, hogy a személyes és mindinkább instabillá váló tudatállapot az individuális identitást is átformálja. Ez már nem az akkulturáció és a szocializáció során elsajátított (illetve felépített) stabil narratíva, hanem az állandó kérdezés és a folytonos reflexivitás - az egymással feleselő élettörténetekben tükröződő entitás7. Az alternatív (vagy éppen fragmentált)én-képek Ady esetében is igencsak változatos identitásjelenségeket képeznek. Az is elmondható, hogy ekkori identitásdiskurzusában rohamosan növekszik az egyre nehezebben áthidalható repedések, törések száma. Ady „nagyváradi identitása” olyan élettörténeti konstrukció, amely a végsőkig személyes anélkül, hogy a szubjektumot elszakítaná attól a szociális mátrixtól (alanyközi viszonyrendszertől, ma divatos szóval: hálózattól), amelyben önmagát cselekvőként ismeri fel. 6 Gyáni Gábor, Modernitás, modernizmus, identitásválság..., 138-139. Kereskényi Sándor, A történelem templomai. A szülőföld élményének átpoetizálása Ady Endre költészetében. Satu Mare - studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă, nr. XX./II. Editura Muzeului Sătmărean 2014. 163-171. 246
