Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
Kereskényi Sándor Tán holnap már a torony hősibb Vallását vallja vércse-múltnak S fiai, A harangok, a még álmodok Össze-kondulnak. Csak a Hold fog tovább döcögni, Mint majd a Föld is, ember nélkül S a világ Holdfényes torony-romok fölött Mégis megbékül. A vers a költő keltezése szerint „1914. július derekán” keletkezett, azaz kb. két héttel a végzetes július 28-i dátum előtt, de már a szarajevói merénylet után. A vershelyzet háborúsnak tekinthető - nem csupán a konkrét utalások miatt, hanem Vörösmartyra emlékeztető komor látomásosságának metaforizációja révén is. Király István „a háború metafizikáját” fedezi fel a költeményben, bár lehet, az jámbor és szelidítő szándékú leegyszerűsítés. A torony az éjszakában nem nagyon interpretálható a „marxista irodalom-történet” nyelvén hiszen az értelmét veszített történelem verse. Igaz, a végén felbukkan valami „sepulchrális optimizmus” (Szerb Antal), ez azonban talán annak a „teleológiai elmozdításnak” a következménye, amely Adyt „bízó magyarnak” és nem „megrögzött kételkedőnek” mutatja, mint arra Makkai Sándor oly szuggesztíven mutatott rá a Magyar fa sorsában. (Sok realitását ennek a bizalomnak aligha láthatta, sőt elmondható, azok közé tartozott, akik már a háború kitörése előtt félték a majdani békét.) Ady köztudottan nem a „feszes versszerkezet” művésze. Ezúttal mégis remeklést nyújt ezen a téren is. A 2 - 3 - 2-es szakaszolás külön bravúrja a költemény félelmetes üzenetének biztos elhelyezése az 5. szakaszban. Az 5 - 6. szakasz egymásnak felelése még sokatmondóbb (mindkettő a „Tán holnap már...” feltételes időhatározói szerkezettel kezdődik), ám az 5. szakasz kulcsszava a „harcos múlt”, míg a 6. szakaszé az azt felülíró „vércse-múlt”. Végül is miről szól a magyar történelem? Van-e a (keresztény) megbékélésen kívül más alternatívája a „magyar igéknek”? Lehet-e más (keresztyéni) elrendelés? Szabad-e visszaesnünk a keresztény királyság előtti (koppányi) időkbe? Egyáltalán: mi lesz akkor, ha a tornyok összeomlanak, s a Föld igazi ékei a Hold bölcs tehetetlenségének fényében sorra összetörnek? Kulcsár Szabó Ernőnek bizonyára igaza van: Ady elsősorban filozófus volt, utána költő. Filozófiájának és költészetének szintézise ritkán emelkedett hasonló magaslatokba. S ritkán tűnt ki ilyen világosan szülőföld-élmény általi meghatározottsága is. Amikor poéta sacerdotusként Isten embere - az egyre embertelenebb világban. Megjegyzendő: a torony (és a templom) Ady magánéleti lírájában is jelen van. Este, hűvös őszi este, Milánóban, a Dóm előtt A személyes lét és a kultúra sötét összefonódásának ontológiai képlete ez a vers, amely az élményszerűséget az esztétikai tapasztalat filozófiai szférájába emeli. Antropológia és ontológia A művészet az igazság működésbe-lépése. (Heidegger) Ebben a tételben egy lényegbeli kétértelműség rejtezik, amelynek értelmében az igazsága a működés szubjektuma és egyúttal objektuma is, de a szubjektum és objektum itt nem megfelelő nevek. Megakadályozzák, hogy e kétértelmű lényeget gondoljuk el, egy olyan feladatot teljesítünk be, amely már nem tarotzik ebbe a viszgálódásba. A művészet, történeti és történetiként, az igazság alkotó megőrzése a műben. A művészet mint költészet történik meg, a költészet az adományozás, a megalapozás és a kezdet hármassága értelmében vett alapítás. A művészet alapításként lényegszerűen történeti. Ez nem csak azt jelenti, hogy a művészetnek külsőleges értelemben történelme van, hogy az idők változásával egyebek között felbukkan, változik és eltűnik és a történetírásnak változó szemléleteket kínál. A művészet lényegi értelemben történelem, mivel megalapozza a történelmet. A művészet lehetővé teszi az igazság kipattanását. A művészet mint alapító megőrzés létrehozza a műben a létező igazságát. Valamit létrehozni, valamit lényegforrásából az alapító ugrásban létére felhozni - ezt jelenti az eredet szó. A művészet a műalkotásnak, azaz az alkotónak és megőrzőknek - vagyis egy nép történeti jelenvalólétének - az eredete. Ez így van, mert a művészet, lényegének megfelelően, eredet: egy kitűntetettt módja annak, ahogy az igazság létezővé, azaz történetivé válik. 170 Valami forró szívünkre hullott S összesebezte.
