Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 29/2. (2013)
Istoria culturii
Kereskényi Sándor Páskándi Géza és Szilágyi Domokos15 Ok ketten egymással szavak nélkül is szenvedélyesen vitatkoztak. Páskándi ugyanis divatosan elegáns, kifogástalan modorú és szándékoltan szellemes ember volt, Szilágyi viszont magányos nonkonformista, ráadásul a rongyosságig rosszul öltözött. Páskándiból mindig áradt valami fennkölt, már-már mitikus szertartásosság, Szilágyi pedig afféle szertartás nélküli egyszerűséggel tudott cinikus, goromba és főleg őszinte lenni. 1970 őszén az Igaz Szó a szatmárnémeti színház nagytermében irodalmi estet szervezett (anyaga nem sokkal később a folyóirat decemberi számában jelent meg). A rendezvényen Páskándi alkalmasnak vélte versben hódolni Szatmárnak, míg Szilágyi, igaz szóban, kifejtette, mi az, amit nem köszönhet ennek a szép, kispolgári városnak. A szövegben idézett versek helye: Páskándi Géza: Piros madár. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1956. Holdbumeráng. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1966. A tűfoka. Kriterion, Bukarest, 1972. A papírrepülő eltérítése. Magvető, Budapest, 1976. Szilágyi Domokos: Alom a repülőtéren. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1962. lem eletek avagy a lá\ enciklopédiája. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967. Búcsú a trópusoktól. Kriterion, Bukarest, 1969. Fele^őidő. Kriterion., Bukarest, 1974. 15 Forrás: http://pim.hu/object.2EEA2ABB-C270-42B3-813A-06ADC8508E91.ivy?page=2. 240