Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 29/2. (2013)
Istoria culturii
korstílust Franciaországban és Németországban sorra beazonosították az irodalom jelesei és az irodalomtudomány művelői. A kötet eredeti címe, Emeletek avagy a lá^ enciklopédiája már jelzi, hogy egyetlen összefüggő töredéksorozatról van szó, amelyben a rövidebb-hosszabb verselemek tematikus sorrendben rendeződnek, ezáltal lehetőséget adva a költőnek, hogy számos kifejezésben megoldást kipróbáljon, és a különféle stiláris elemeket mégis egyfajta rendbe foglalja össze. A fiatal Szilágyi mint „mutatványos művész” lép fel, s számára a legkézenfekvőbb a Mozartpárhuzam: O, vidámnak, mert fiatalnak lenni s maradni, szomorún is és megvénült-fiatalul! kacagni, míg a kacagás titokban zokogni tanul játszani — s a játék titokban holt-súlyossá komolyodik: megrendeltként szabadnak lenni a legutolsó hangjegyig! A művész sorsának értelme, jelentése, üzenete kezdettől foglalkoztatta Szilágyi Domokost. Vajon lehet-e csinálni a szépet vagy pedig azt mindenképpen alkotni, teremteni kell? S az alkotásban mennyi a felismerés, a kiegyezés, a megalkuvás, esetleg a szabadulás? Lehet-e „megrendeltként szabadnak lenni”? Az irodalom története és a művelődéstörténet ezekre a nagyon komoly kérdésekre — amelyek konkrét mivoltukban legalább annyira tragikusak, mint a szelektív memóriájú történelmi távlat felől nézve - csak akkor fog válaszolni, ha előbb számot vetett az államszocializmus kultúrpolitikájának katasztrofális következményeivel. Egy már-már teljességgel posztmodern ars poetica (de talán költői sors-vers is) az Arany János-i reminiszcenciájú A% orrbavágás elmarad? Most aztán, hogy nagyot nőttem, már csak lejtő lejt előttem, kikövezik a miértek, sok-sok közöny, némi érdek, nem mintha én válaszolnék - : sok kérdéssel tartozom még ostţifának levele — indulóban lefele. Címem, rímem, ím, egy szálig égi kérdőjellé válik. Nem az Arany-intertextus, hanem a veretesen aranyi pesszimizmus az igazán szembetűnő.9 Szilágyi Domokos, korát meghazudtoló módon, keservesen rendkívüli élettapasztalat birtokában lát és láttat, s néha már a konvencionális kereszténység is mélységesen felkavarja. Nincs szüksége Istenre. Az élet: kétes játék, lejátszható, befejezhető játékmester nélkül is: hagyj továbbra játszanom, bár lehet, hogy léha, talmi. Hagyj magamba belémhalni. A belémhalni című vers mégsem nevezhető pusztán hangoskodó ateista vallomásnak. A helyzet súlyosabb, hisz van Isten — a távoli sajnálkozó — , s az ember neki nem vállalt gyermeke, hanem kitagadottja. A dacos sorselfogadás adys vers ez - egyébként Páskándi is több tanulmány szentelt Adynak, talán az öngyógyítás reményével — a szuverén szenvedés minden szolidaritást A S^ent és a S%ép... 9 Láng Gusztáv: A töredék-líra elmélete és gyakorlata. In: Pécsi Györgyi (szerk.): Páskándi Gé^a-emlékkonferencta. Magyar Művészeti Akadémia, Budapest, 2012, 38 o. 237
