Marta, Liviu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 29/1. (2013)
Tudor Soroceanu: Un sătmărean de talie internaţională: Tiberiu Bader la împlinirea vârstei de 75 de ani
hivatalának egy képviselője, esetleg egy kiállítás anyagi támogatója. Azon kevés céhbeli kollégák közé tartozik, akikkel szakmai kérdésekről lehet beszélni - néha hevesen, ellentmondóan is - anélkül, hogy a baráti kapcsolat sérülne, de ha mégis, csak rövid időre. Ez is az említést érdemlő ritkaságok közé tartozik. Ez a több értéken alapuló kissebségi karakter biztosítja a kötődést és kapcsolatot életének két szakaszával, biztosítva a szellemi kontinuitást, de a gyakorlatit is a szatmári, vagyis a szülőföldi időszak és a „nagyvilág” között. A Szatmárnémetiben eltöltött idő során, egy aránylag elszigetelt múzeumban, Bader Tibor bizonyította szakértelmét, ahogyan kapcsolatokat teremtett és ápolt az európai szakembercsoportokkal, mondhatjuk az egész világgal, a másik oldalról szemlélve, új, középeurópai hazájából, megállapíthatjuk, hogy szíve továbbra is ugyanolyan szatmáriként, erdélyiként dobog. Ragaszkodása volt múzeumához konkrét dolgokban is megnyilvánult, mint például az általa szervezett könyvadomány, de ez a kötődés tetten érhető Bader Tibor minden beszélgetésében, minden fontosabb kimondott gondolatában, konferenciai részvételeiben és mindabban, amit szülőföldje tájairól írt. Egyike azon kevés kollégáknak, akik éveken keresztül feláldozták, magasnak egyáltalán nem mondható, fizetésük egy részét, hogy saját de az intézményi szakkönyvtárat is gyarapítsák. Életének szerves részévé vált szakmai színvonalának állandó emelése. Személye újra és újra megerősíti a régi mondást: az ember szenteli meg a helyet nem pedig fordítva, ahogyan többen megszédülnek egy-egy lehetőségtől. Az elismerés külső jegyei, hogy 2008-ban beválasztották a Német Arheológiai Intézet levelező tagjainak sorában, két év múlva pedig kitüntették szülőhazája, Szatmár megye kulturális díjával, de ezek a tények is megerősítik a már elmondottakat. Egészséges erdélyi humorunkkal már rég elhatároztuk, hogy majd ahogy a sors hozza, egyikünk megírja majd ahamarabb eltávozó nekrológját. De lám örömteli lehetőség adódott, hogy hamarabb papírra vethessem gondolataimat barátomról és tudományos harcostársamról Bader Tiborról. Kijelenthetem, teljes szívemből tettem. A berlini íróasztalom mellől a hemmingeni íróasztal mellett ülő ünnepeknek küldött jókívánságaim, teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy minden kolléga és barát szívéből fakadnak: egészség, frissesség és munkabírás, humor, és mostantól számított minél több és derűs nap. Örömre ad okot ez a jubileum, jubilamus igitur, örvendjünk tehát együtt barátunknak és kollégánknak! T. Soroceanu Berlin, Germania tudor_soroceanu@gmx. de 19
