Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 27/2. (2011)
A. Istorie-cultură-artă
Családnevek művelődéstörténeti és nyelvészeti tanúságai A 19. század első felében Szatmárnémetiben működő gimnázium és líceum tanulói névanyagának tükrében Előzmények: A Nagyalföld észak-keleti szélén fekvő Szatmárnémeti - az 1715-ben történt egyesüléségig két külön város: Szatmár és Németi - földrajzi helyzeténél fogva mind katonai, mind politikai szempontból jelentős település volt, ezért a városoka és vidékükre egyaránt igényt tartott a Habsburg királyság is és az erdélyi fejedelemség is. Bár átmenetileg többször is gazdát cseréltek, a 17. század második felétől a királysághoz tartoztak. A reformációt követően Szatmár városi plébániai iskoláját előbb a lutheri, később a kálvini irányzatot követő protestánsok vették át, majd 1610-ben magasabb szintűvé, gimnáziummá alakították. A protestantizmus ellensúlyozására törekvő Pázmány Péter 1636-ben jezsuita kollégiumot alapított Szatmáron, amely aztán 1639-től négyosztályű kisgimnáziumot indított. A református gimnáziumot a Helytartótanács 1754-ben kétosztályü grammatikai iskolává minősítette át, a jezsuita gimnáziumot a szerzetesrend feloszlatásakor a Pálos-rend vette át, s vezette 1786-ig, magyarországi rendházaik feloszlatásáig. A 18. század utolsó éveiben (1788-tól bizonyosan) a lefokozott református gimnáziumot a kétosztályü grammatikai iskolai keretben (nem hivatalosan) négy osztályosként működtették, 1797-től (ugyanígy, nem hivatalosan) poétikai és retorikai osztályt is indítottak. A 19. században jelentős előrelépés a szatmári iskolák történetében a Helytartótanács által 1805 januárjában engedélyezett, de gyakorlatilag csak 1807-ben megindult (hatosztályos) Nagyobb Királyi Gimnázium, valamint az 1804-ben létesített, a gimnáziumi tanulmányokra épülő, folytatásukat lehetővé tevő (kétéves tanulmányi időtartamú) Szatmárnémeti Római Katolikus Püspöki Líceum. A két önálló oktatási intézmény az 1852. évi Habsburg iskolareformig, a nyolcosztályos gimnáziumok létesítéséig működött. A gimnázium 1807-1852 közötti diáklétszámát a levéltári források megsemmisülése következtében csak hozzávetőleges pontosággal körvonalazhatjuk. A négy alsó osztályban négyezerhétszáz - ötezer tanulóval számolhatunk [Névsoruk 21 tanévből ismert, ezekből még 9 közbeeső tanév létszáma valószerűsíthető.), a két humanista osztály tanulóit pedig mintegy ezemégyszázra becsülhetjük. Névsoruk 29 tanévből ismert, 913 tanuló nevét őrzi. A püspöki líceum működése negyvenhét tanévéből1 fennmaradt névsorok huszonnégy tanévből összesen 1991 tanuló nevét őrzik1 2. Mind a gimnáziumi, mind a püspöki líceumi névsorokat az iskola tanárai készítették. A nevek írása a scriptorra jellemző. A tanuló latinul írt neve mellé feljegyezték életkorát, vallását, identitását, születési helyét (helység, megye), apja (latinul írt) (kereszt) nevét3, foglalkozását és (többnyire) működése helyét. A tanulói névsorok személy- és helynév anyaga mind a nyelvtudomány, mind a társadalomtudományok számára hasznosítható forrásanyag. 1. ) A tanulók születési helye (esetenként az apa működési helye) alapján körvonalazhatjuk a szatmári iskolák vonzáskörét. 2. ) A magyar, szláv, német, román nyelvi eredetű névanyag összehasonlítása a népek névadási szokásainak (indítékainak) hasonlóságát tanúsít(hat)ja. (Az indítékok: keresztnevek; tulajdonságok; mesterségek, foglalkozások; helynevek, a származás helyére utaló földrajzi nevek). 3. ) Az ősöktől örökölt családnevek (esetenként) a névadás korára (is) utalhatnak, mások (a helynévi, földrajzi névi eredetűek) az ősök származási helyére, következésképp az országon belüli, akár az országhatárokon túlmutató migrációra. 4. ) A nevek (és írásuk) nyelvi eredete (általában) az ősök etnikai származását valószerűsíti, de azzal nem mindig azonos. Bura László 1 Vö.: Bura 1999: 183. 2 Vö.: Bura 1994:246. 3 A család- és keresztneveket mindig írásuknak megfelelően, betűhíven közöljük. Satu Mare - Studii şi Comunicări, nr. XXVII / II, 2011
