Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)

A. Istorie

A görög katolikus egyházi értelmiség alakulása Szatmárban a 19. század első felében- ezután papi pályára lépők képzettségüket, műveltségüket itt (is) szerezték. Ezért jellemző főként a ruszin (rutén) papságra, hogy elszakad népétől és fokozatosan elhagyja anyanyelvét is.

A táblázat szemlélteti a 19. század első felében a két iskola diáknévsorainak adataiból azonosított görög katolikus parókusok közigazgatási megyék szerinti megoszlását, vallott/vállalt identitását, társadalmi hovatartozását.

Megye

Helységek

száma

Parókusok

száma

Válalt idén

titása

Társadalmi

állapot

magyarruszin

román

erdélyi

Ismeretlen

Abaúj

1

1

1

Bereg

29

33

15

14

4

Bihar

1

1

1

Borsod

1

1

1

Kővárvidék

3

3

3

2

Közép

Szolnok

4

4

1

2

1

1

Máramaros

42

48

16

23

5

4

Szabolcs

13

13

7

6

1

Szatmár

55

68

3

3

14

13

16

Ugocsa

14

22

11

8

3

3

Ung

14

16

12

4

Sáros

2

2

1

1

Zemplén

8

8

3

4

1

Összesen

187

220

103

64

20

2

29

21

A görög katolikus parókusok megyénként/helységenként

A helységneveket korabeli alakjukban és írásmódjuk szerint közlöm. (Esetenként azonosítását szolgálja (zárójelben) a korabeli hivatalos közigazgatási neve.)

A lelkész neve előtt az évszám, amikor a faluban szolgált, [a < > jel közé tett évszám azt jelzi, hogy a parókus előzőén szolgált ott, elhunyt] neve betűhíven (s esetleges alakváltozata), utána etnikai identitása (kezdőbetűvel): H(ungarus), R(utenus), S(lavus), T(ransilvanus),V(alachus); társadalmi helyzetére vonatkozó bejegyzés (nobilis, civis), (s esetenként) a g. r. u. (= graeci rítus uniti), g. r. c. (=graeci rítus catholici) utalás. A tilde ~ nevét (megismétlését) helyettesíti.

53