Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 26/2. (2010)
B. Etnografie
A határ hatása Csanálos és Vállaj kapcsolatára Szilágyi Levente A határ csak egy emberi társadalom tevékenységeinek határa lehet, mely jó ideig képlékeny és ideiglenes, később azonban szilárd és tartós. A határ nem a keletkezése során felmerülő különböző akadályok miatt változik meg, hanem amiatt, ami a határon belül történik. Hogy egyszerűbben fogalmazzunk: ha a határt magát egy keretnek fogjuk fel, akkor - Lucien Fébvre találó megjegyzésével élve nem a keret a fontos, hanem az amit bekeretez. (Jacques Ancei - A határok geográfiája) A határterületek elválaszthatatlanok a történeti folyamatoktól, mert azoknak során alakulnak azzá, illetve szűnnek meg azzá lenni. Egy határvidék jellemvonásait csak történelmi hátterének megismerésével érthetjük meg. (Molnár 2002: 301) A vizsgált terület többször is határmódosítások színtere volt a 20. század folyamán: 1920-ban, 1940-ben és 1944-ben. Ezen három kiemelt fordulóponton kívül a Csanálos és Vállaj között meghúzott országhatár minősége szerint többször is változott, sőt ma is alakulóban van. Várhatóan utolsó makroszintű változást történetében Romániának a schengeni övezethez való csatlakozása fogja jelenteni. Az elmúlt majd kilencven év eseményei jelentősen befolyásolták a két közösség egyéni és kollektív viszonyait. A határ megjelenése és jelenléte külön pályára irányította további életüket, megváltoztatta gondolkodásukat és egymáshoz való viszonyukat is. Az új határok nem vették figyelembe a korábbi gazdásági és közigazgatási határokat, aminek következtében ezeken a területeken azonnali negatív változások történtek. A korábbi centrális helyzetből1 mindkét település azonnal perifériára sodródott. A határmentiség mint létforma, a társadalomtudományos kutatásokban - jobbára a földrajzi és geopolitikai szemlélet hatására - hosszú ideig mint negatív kategória jelent meg, gyakran a periféria szinonimájaként és a pozitívan értékelt centrum ellenpárjaként. (Szűts 2008: 67, Süli-Zakar 2003: 31-32, Nemes Nagy 1998, Éger 2001; 2002:37, Győri 2006) Ennek a szoros összefüggésnek a képét a földrajzi és társadalmi centrum-periféria viszonyban további kutatásokkal sikerült árnyaltabbá tenni. Baranyi Béla határmentiségről írt könyvében a magyar területi tudományok fontos megvalósításának látja, hogy határ menti fekvés nem jelent szükségszerűen hátrányt, sőt akár előnyös is lehet az ott élők számára. (Baranyi 2007: 24) S bár elemzésében elsősorban gazdasági kapcsolatrendszerekre, makrorégiós határmenti stratégiákra fókuszál, ezek mellett a mikroszint (pl. határmenti települések együttműködési gyakorlata), illetőleg a kettő közötti dinamikus kölcsönhatások vizsgálatát is megteszi. Baranyi ugyan nem mondja ki, de értelmezésének hátterében a határ - átkelőkkel oldott - „áramlásintézmény” modellje áll, mely nem alternatívája, hanem inkább kiegészítője a simmeli híd-ajtó metaforapárra alapuló elképzelésnek. Jurij Lotman ugyancsak metaforát alkalmazva fogalmazza meg elképzelését a határok kapcsolatfenntartó funkcióját illetően. Szerinte a határ membránszürőhöz hasonlítható, melyen a „más” átszivároghat, és ezt nem tehetetlensége okán, hanem funkciójából adódóan. (Lotman 2002) A membrán keresztmetszetét, azaz a határ áteresztő képességét, a határokat fenntartó intézmények befolyásolják. Ez a gondolat visszavezet bennünket a határrégiók minőség szerinti kapcsolatának martínezi kategóriáihoz2. A határhelyzet előnyössé válásához Baranyi szerint is szükséges, hogy a 1 Szatmár vármegye székhelyének, Nagykárolynak legközelebb eső vonzáskörzetéhez tartoztak. Az első világháborút követően Nagykároly helyett Szatmárnémeti lett a megyeszékhely. 2 Lásd A határkutatások terminológiája fejezetet. (Korábbi referátum). Satu Mare - Studii şi Comunicări, nr. XXVI / II, 2010
