Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 25/2. (2008)
A. Istorie
Élve a kocsmáltatás jogával -„hogy az italmé rés fenn ne akadjon ” -szenvedjen, szükség hogy két száz köböl árpa vétettessék... A költsön ki adott árpa pedig mindenektől vagy in natura beszedettessék, vagy pedig a költsönzők a vejendő árpának árát vecturjával, és egyébb költséggel együtt a proportione fizessék.”49 A bor és sör mellett, természetesen pálinkát is mértek, de minden bizonnyal népszerűség tekintetében a másik kettővel szemben alul maradt. A kocsmák nem csak az italozni vágyók igényeinek akartak megfelelni. Ezt tanúsítja, hogy a már korábban említett esztendőben azon kesergés jut el a városi elöljárók elé, hogy „az ezen Várostól egy napi útnyi távolságra lévő Bikszádi Kútról szállíttatni szokott savanyú vizet, a szállítás rendes költségéhez képest mérhetetlen áron árulhattyák”, de ezúton „az illendőséghez alkalmaztatva” kiinduló árként, három krajcárban egyeznek meg.50 Sok fejtörést okozott és rendszeres ellenőrzést igényelt, hogy a kocsmákban jó és hiteles mértékkel mérjenek és ezáltal elkerüljék mind a város, mind pedig a fogyasztó közönség károsítását. Szatmárnémetiben és környékén a 17. századtól a biharinak és erdélyinek nevezett bormértékrendszereket vették alapul.51 A 19. század elején a város vezetői elrendelik, hogy annak elkerülése végett, hogy az italmérésbe a mérőedények körének szűk jelenléte miatt „az italmérés fenn ne akadjon, a város néhány száz itczés és meszelyes csuprot volt kénytelen csináltatni”.52 Úgy tűnik a következő évek panaszáradatából, hogy ezek az edények nem bizonyultak elegendő számúnknak ahhoz, hogy a pontos kimérés kérdését orvosolják. Az 1804-es évben hibás italmérésen rajtakapott hét kocsmáros azzal mentegetőzött, hogy „az edények szűk volta miatt tökéletes ittzéseket nem mindég találhatnak” s ugyan ez nem mentette fel őket a rájuk kiszabott büntetés kifizetése alól, de felhívta a városi tanács figyelmét a kérdés sürgős rendezésére. Felismervén, hogy a pénzbüntetés nem jelenti a probléma hosszú távú megoldását, mert „az edényeknek egyenetlen volta miatt, nagy alkalmatosság szolgáltatik ő nékiek, a további hibás edényekkel való mérésre”, ezért parancsba adják Probszt János üveges mesternek: „a Hutába mind ittzés, mind meszelyes, fertályos és más apróbb üvegeket hozzon". A kocsmárosoknak pedig meghagyják, hogy „ő tölle tartozzanak mérő edényeket vásárolni, melyeket előre az Inspectoratus meg fog pecsételni”.53 Az ebben az időben használatban levő leggyakoribb úrmértékek: icce (0,95 liter), meszely (0, 41 1—fél icce), fertály (13,4-14,7 1) ,csöbör (41,97 1) köböl (12-42 1), akó(53,72 1), pint (1,6 1-2 icce), átalag (67,14-75,54 l).54 A hiánypótló intézkedések ellenére, 1810-ben ismét fény derül arra, hogy öt kocsmárost „a Város Italára nézve tilalmas és rendes mértéknél kisebb mértékkel való élésben találtattak”, akik „magokat annál, hogy rendes mértékű üvegekkel magukat nem győzik, egyébbel nem menthették”. Ennek kapcsán a „Bor Felügyelőség” tagjai elhatározzák a már régóta esedékes csapszékbeli mértékek vizsgálatát.55 „A Város Csapszékein az Italoknak tisztán és igaz mértékkel való mérésére kivántató fel vigyázatban az eddig gyakorlott mód szerént fogyatkozások lenni tapasztaltatván, ezeknek el távoztatása és a vigyázatban kivántató jobb rendnek bé hozása tzéljából” előírják, hogy „minden Tizedbeli Kocsmákra nézve kivántató közelebbi vigyázat a szerént a mint a Tizedek a Tizedbeli Senátor Urak igazgatása alá el vágynak rendelve, a Tizedbeli Tanácsos és Esküdt Uraknak állandó kötelességekbe tétetik.” Majd felsorolják azokat a szempontokat, melyeket szemük előtt kell tartsanak a „gyakor ízben és véletlenül” történő kocsmajárások alkalmával. Figyelmüket a következő részletek felülvizsgálatára kell összpontosítsák: „Jó Italok adatnak-é a Korcsmárosok keze alá ? Nem tartanak e a Korcsmárosok különösön edényekben magoknak, a Város Italain kívül magok által szereztetett Bort, vagy Pálinkát ? Az Italokat olly minémüségben adják-é ki mint a mi Ilyenekben azok kezek alá adatattak? S végre a mértékeik, apróbb nagyobb edényeik igazok-é , és az apróbb mértékeknek árra az ittze árához igazán vagyon-é alkalmaztatva?” A törvény ugyanis az, hogy „szabad nem lészen, hogy a Korcsmárosok a Város Italain kívül más Bort vagy Pálinkát Korcsmájokba vagy Pintzéjekbe KL: Tanácsi jegyzőkönyv. 1780 / 31 2 p. 50 Uo. 1819/227 114 p. ' 51 Bogdán István: Régi magyar mértékek. Budapest, 1987, Gondolat. 24 p. 52 Jenei György: i. m. 68 p. 53 KL: Tanácsi jegyzőkönyv. 1804/ 127 127 p. 54 Bogdán István : i. m. 84-91 p. 55 KL: Tanácsi Jegyzőkönyv. 1810/ 167 258 p. 59
